Kétségtelen, hogy az elmúlt években egyre nagyobb sikert arattak azok a filmek, amelyek könyveken alapultak. A megfilmesítések azonban nem mindig váltják valóra az olvasók elképzeléseiket és leginkább ők azok, akik ki szokták fejezni nemtetszésüket. Nehéz kérdés megválaszolni azt, hogy mikor is lesz jó egy film? Ebben az esetben ugyanis lehetetlen visszaadni minden egyes részletet, amit a könyv nyújtott és kénytelenek a forgatókönyvírók meghúzni a határt, hiszen senki sem ülne be 6-7 órás filmekre.

Nem szeretném felsorolásszerűen végigvenni a pro és kontra érveket, hanem sokkal inkább az olvasott könyvek és megnézett filmek alapján mutatnám be a felmerülő problémákat. Gyakran hangoztatott érv az, hogy amíg a könyvek a fantázián, addig a filmek a látványon alapulnak. Ezt szinte minden egyes filmváltozat esetén megfigyelhetjük, sőt sok esetben népszerűsítik is a könyveket. Így van ez pl. a most sokak által kedvelt Éhezők viadala c. film esetén is, amelyet bár még én magam nem olvastam, de a megnézett film után nyilvánvalóan el fogom olvasni és biztosan sokan vannak ezzel így. Azonban visszatérnék azokra a könyvekre, amiket olvastam és később filmen is láttam. A látvány esetén nekem azonnal a Harry Potter könyvsorozat, illetve A nagy Gatsby c könyv jut az eszembe. Mindkettő esetén azzal szembesültem, hogy én magam nem képzeltem el ennyire jól az olvasottakat, ahogyan a filmben láttam és ezért a film számomra nyújtott egy pluszt. A nagy Gatsby c. könyv az 1920-as és 1930-as Amerikáját és dzsessz korszakát is bemutatja, amit én nem igazán ismertem, mivel előtte nem olvastam róla és annyira nem is érdekelt, de a film ezzel megragadta a figyelmemet. Nem tudom mennyire volt hiteles, mivel nem vagyok szakértője a korszaknak, de kétségtelen, hogy megpróbálták minél valósághűebbre elkészíteni a filmet és ezzel is vonzották a nézőket. A Harry Potter esetén szintén ezzel szembesültem, mert olvasás közben nem képzeltem el olyan részletességgel mindent, mint ahogyan a filmben is láttam. Például a Trimágus kupa egyes fordulóit, vagy a különféle varázslényeket, illetve az utolsó részben Harry és Voldemort közötti háborút sem. Én azt mondanám, hogy a film egyfajta kiegészítő jelleggel is rendelkezik, az pedig nem más, mint a látvány.

Ezzel ellentétben sokszor nem tudnak olyan erős hangsúlyt fektetni a történetre, mint a látványra. Kihagynak részleteket, mivel lehetetlen minden egyes mondatot és szót beleírni a filmekbe. Nem is kell, de az olvasó mindig is várja azt, hogy azt kapja vissza, amit olvasás közben is. Teljes mértékben nem fogja senki sem visszakapni ezt, de számomra csalódást szokott az okozni, amikor átírják a könyvet. Ebből ugyanis legtöbbször nem jó dolgok sülnek ki.

Na de hogyan lehetne elérni azt, hogy minél inkább az olvasott történetet adja vissza a film? Sokan azt hiszik, hogy ez akkor sikerül, hogyha minél pontosabb a film a cselekményt illetően, és ezért akár több filmet is készítenek egy könyvből. Van, amikor ez jó, de előfordul az is, hogy túlzásba esnek. Így volt ez A hobbit c. film esetén is, ami  a maga 300 oldalával két filmnek bőven elég és nem kellene belőle három is. Nyilvánvalóan csak a pénz miatt csináltak egy harmadik részt is, de itt pont az ellenkezője figyelhető meg. Nem beleírnak még plusz eseményeket, hanem kitalálnak új szereplőket és új történetszálakat. Ez pedig egy bátor húzás a rendezőktől, ami ennél a filmnél részben jól sikerült. Számomra ugyanis Tolkien sokszor unalmas volt olvasás közben, de a filmben a plusz jelentek izgalmasabbá tették. Azonban azt nem értem, hogy mégis miért kell szerelmi szálat beleírni egy fantasy történetbe?  Teljesen elhanyagolható ott a szerelem, hiszen nem attól lesz valami jó, hogy belekerül egy kis romantika is.

Nem azért fogja egy film visszaadni ugyanazt, mint a könyv, mert pontosan ugyanazt látjuk, amit olvastunk is, hanem a hangulat miatt. A könyvek esetén mindig érezni azt, hogy minden egyes történetnek van egy sajátos hangulata. Szerintem a legtöbben napokig, vagy akár hetekig is olvasnak egy – egy regényt, ezzel pedig nemcsak azt érik el, hogy együtt élnek a kötettel, hanem hogy részben benne is élnek: átérzik a szereplők helyzetét, megtapasztalják azt, amit az adott korszak vagy szituáció nyújtani tudott és megismerik a szereplőket. Minden egyes könyv esetén egy újabb világot teremt az olvasó maga köré és ennek van egy sajátos hangulata. Számomra ilyen kötet volt John Boyne A csíkos pizsamás fiú c. könyve, amely máig az egyik kedvencem és ennek a filmváltozatát is bátran ajánlom mindenkinek. Szinte ugyanazt tapasztaltam meg, mint a regénynél, vagyis túl gyorsan lett vége.  

Azonban ha már a filmeket és a könyveket hasonlítom össze, nem tudom nem megemlíteni azt, hogy nem mindig jobb a könyv, mint a film. Ritkán, de megesik az is, hogy egy film sokkal jobb lesz, mint amilyen volt a könyv. Leginkább adaptációk esetén figyelhető ez meg, ami ugyebár a történetet csak alapnak veszi és önmaga építi fel a többi. Számomra ilyen film volt a Ha igaz volna, amely az egyik kedvencem a mai napig is annak ellenére, hogy nem vagyok oda a romantikus filmekért. Azonban amikor először láttam ezt a filmet, azonnal megragadta a figyelmemet, hogy vajon mi történt Elizabeth-tel és hogyan fog végződni a történet. Az egyik kedvencem volt és éppen ezért örültem különösen, amikor megtudtam, hogy ez Marc Levy Ha igaz volna c. regényén alapszik. El is olvastam a könyvet, de ez már egy nagy csalódás volt számomra. A történet unalmas, vontatott, nevetséges és gyerekes is. A film után túl sokat vártam a könyvtől és ezért csalódtam ennyire erőteljesen.

Nehéz megmondani, hogy a filmek vagy pedig a könyvek e a jobbak, bár az kétségtelen, hogy az előbbiek népszerűbbek és több emberhez jutnak el. Az elmúlt években is egyre sikeresebbek lettek a megfilmesítések, bár változás az, hogy amíg 10-20 évvel ez előtt a klasszikus írók szépirodalmi műveiből készítettek filmet, addig manapság a szórakoztató irodalom került előtérbe. Többször is előfordult már velem, hogy először láttam a filmet és aztán a könyvben is úgy képzeltem el a szereplőket és a helyszínt, ahogyan a filmben volt. Ez szerintem nem nagy probléma, bár az igazat megvallva a film esetén gyönyörködünk, amíg a könyveknél önmagunk határait feszegetjük.