Cím: Gyilkosság a paplakban

Szerző: Agatha Christie

Fordító: Borbás Mária

Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.

Oldalszám: 330

Kiadás éve: 2011

Néhányan már biztosan észrevettétek azt, hogy kedvenc műfajom a krimi és hát talán egyik alapvető írója Agatha Christie. Régen is és most is imádtam a könyveit, hiszen ezek igazán csavaros történetek, amelyekről nem lehet rosszat mondani. Hercule Poirot karaktere mellett azonban én magam sokkal jobban szeretem Miss Marple-t, akit az írónő egyébként saját nagymamájáról és annak barátnőiről mintázott. A vidéki öregasszony, aki imád pletykálni, kertészkedni és éles eszének hála senki sem titkolózhat előtte. Bátran mondhatom azt, hogy nincsen olyan, aki ne szeretné meg ezt a kedves, bár iszonyatosan kíváncsi öregasszonyt. A Gyilkosság a paplakban volt az a kötet, amelyben Miss Marple karaktere először jelent meg és éppen ezért szerettem volna elolvasni. Kíváncsi voltam arra, hogy milyen is volt a kezdetekkor, amikor még nem volt olyan rutinos a nyomozásban, mint például A kristálytükör meghasadt c. kötetben.  

A Gyilkosság a paplakban c. kötetben kezdetben egy békés, de annál unalmasabb kisvárost ismerhetünk meg. A lelkész és családja éli megszokott életét, ahol a fiatal feleség mindig arról panaszkodik, hogy vidéken semmi izgalmas sem történik. Azonban hirtelen meggyilkolják a községben szinte mindenkivel balhézó öregembert. Maga a lelkész is elismerte, hogy biztosan nyugodtabb lenne mindenki élete Protheroe ezredes nélkül. Miss Marple pedig hamar rávilágít arra, hogy ő bizony hét embert is tud, akik bátran megölhették az ezredest. Az egész ügyet pedig csak bonyolítja az a helyzet, hogy az öregurat nem máshol, mint a paplakban gyilkolták meg, miközben várt a lelkészre, mert valami fontosat szeretett volna elmondani neki. Na de ki és miért ölhette meg? Kapcsolatban állt esetleg azzal, amit mondani akart a lelkésznek? Vagy valamelyik veszekedése állt a háttérben? Hiszen az elmúlt napokban is róla pletykáltak, mert kirúgta a lánya portréját készítő festőt, összeveszett egy szomszéddal, sőt éppen kiszabadult a börtönből az egyik lakó, aki bizony miatta került a rácsok mögé.

Nekem a könyv kezdetben lassan indult, mert túl sokáig ismertették azt, hogy kik élnek a faluban és milyen az életük. Bepillantást nyerhettünk egy – két izgalmasabb pletykálkodásba, és elég sok szereplőt ismerhettünk meg az első pár fejezetben. Talán emiatt volt kissé vontatott és nehéz is volt számon tartani azt, hogy ki kicsoda, de aztán a későbbiekben ez nem jelentett problémát. A legfőbb szereplőket ugyanis könnyen meg lehetett jegyezni, de sok volt a kevésbé jelentős karakter is.

A könyvben egyébként a megszokott módon csavarja az írónő a szálakat. Mindig van olyan személy, akire gyanakodhatunk és mindig újabb és újabb részletek derülnek ki. Egy – két részleten talán elsiklik az olvasó figyelme, de el vannak rejtve a bizonyítékok. Most már sokkal figyelmesebben olvasom Agatha Christie műveit, mivel már ismerem a stílusát és tudom, hogy hogyan célozgat és rejti el az információkat. Azonban most sem sikerült kitalálnom a gyilkost. Talán ezért is izgalmasak nekem az ő könyvei, mivel nem könnyű rájönni arra, hogy ki is tette a bűntényt. Ebben a kötetben főként az volt a legizgalmasabb, hogy számos szereplőnek derült ki a titka. Néhány esetén könnyedén rájöhetett az olvasó, de bizony maradtak így is bőven olyanok, amelyek meglephettek.

A regény egyik legnagyobb pozitívuma azonban maga a narrátor volt. A lelkészt nagyon megkedveltem, mert olyan buzgó volt, aki folyton ment és kérdezősködött. Sokat panaszkodott arra, hogy mennyit pletykálnak, azonban ő maga is szeretett „beszélgetni”. Mondhatnám azt is, hogy talán ő volt az egyik legnagyobb pletykálkodó, bár ő mindig csak másokat hallgatott meg és inkább a gyilkosság aktuális részleteit vitatta meg a doktorral, a felügyelő úrral vagy Miss Marple-el. Emellett mindig hozzá fordultak az emberek még a bűnténnyel kapcsolatban is, nem pedig a rendőrséghez. Ez is azt bizonyítja, hogy megbízható karakter volt, akihez bátran fordultak a lakók. A narrátor szerepe mellett nekem nagy segítség volt a képi illusztráció is, amely során bemutatták a község térképének egy részét, a dolgozószobát vagy a paplakot. Ezzel még nem találkoztam Agatha Christie könyveiben, de most kellemes meglepetés volt.

Ez igazából egy megszokott Agatha Christie regény, amely bővelkedik izgalommal és rejtéllyel. Szintén van egy hangulata a könyvnek, amelyet csak tovább javít a vidéki élet és a pletykálkodó vénasszonyok. Én vidéken nőttem fel és szinte felismertem a szereplőkben azokat az öregeket, akiket én magam is ismertem. Nagyon hiteles ebben az írónő és könnyed kis olvasmány a kötet bárhová, legyen az a buszon, este az ágyban vagy szünetként tanulás, munka közben.