2015. feb 26.

Megérdemelt Oscar díj a lenyűgöző alakításért

írta: tees06
Megérdemelt Oscar díj a lenyűgöző alakításért

Lisa Genova Megmaradt Alice-nek c. könyvének megfilmesítése idén januárban jelent meg az Egyesült Államokban. Itthon a mozikban nem adták, így vártam, amíg valahol megtekinthető lesz a film. A könyv olvasását követően nagyon izgatott voltam, mivel nehéz témát dolgoz fel, ezért különösen érdekelt, hogy vajon hogyan oldják meg a filmesek. Az előzetes nagyon színvonalasra sikeredett, és korábban a könyvről írt értékelésemben említettem, hogy abban már megragadták azt a lényeget és hangulatot, amit a könyv is közvetített. Most a filmet látván vannak kétségeim.

A történetet talán már nem kell hangsúlyoznom, hiszen többször is említettem a blogon januárban. Alice Howland egy harvardi professzor, aki elkezdi észlelni önmagán az Alzheimer kór tüneteit. Orvoshoz fordul, majd neurológushoz kerül, aki hamarosan közli vele a vizsgálatok eredményeit: korai Alzheimer. Alice élete teljesen átértékelődik, és megpróbálja kihasználni azt az időt, amíg még mindenre emlékszik. Gyorsan romló állapota miatt nincs sok ideje, de emiatt talán még inkább hangsúlyosabbá válik az élet értéke mind a könyvben, mind pedig a filmben.

still-alice-movie-review.jpg

Mindig nehéz bemutatni azt, hogy hogyan omlik össze valakinek az élete egy betegség hatására. Számos ilyen filmet láttam már, de általában vagy nagyon jól – ez a ritkábbik eset -, vagy középszerűre sikerülnek. Ez a film egyáltalán nem középszerű, de nem is mondanám azt, hogy nagyon jól sikerült, ugyanis bizonyos területeken többet vártam. A film nagy előnye az volt, hogy megtartotta Alice szemszögét. A kötetben ugyanis mindent Alice elbeszélése alapján, a saját szemszögéből ismerhetünk meg. Ez által végigkövethetjük azt, hogy egy nagyszerű elme, hogyan süllyed egyre mélyebbre addig, amíg önmaga fogságába nem esik. A filmben tehát mindent Alice szemszögéből látunk, így tehát nincsen olyan jelenet, amikor Alice ne lenne jelen. Csak azt tudjuk meg, amit ő is tud, a többit pedig összerakhatjuk magunkban.

Nem szeretnék rámenni arra, hogy mi mindenben tér el a könyv és a film, hiszen nem ettől lesz jó egy könyvadaptáció.  Kétségtelen, hogy akkor is lehet jó egy megfilmesítés, hogyha megváltoztatnak részleteket, azonban itt nem igazán történt ilyen. Sokkal nagyobb gond volt az, hogy szétesett a film. Amikor elkezdtem nézni, sokáig olyan érzésem volt, mintha még egy teljesen be nem fejezett videó anyagot néznék. Egymás után jöttek különféle jelenetek, de nem volt logikai kapcsolat. Volt, amit nem is értettem volna a könyv olvasása nélkül, hiszen csak láttam, hogy éppen előadást tart, vagy találkozik a lányával, és nem mutattak rá arra, hogy miért fontos ez. Tudtam azt, hogy hamarabb érkezett a lányához, mint mondta, mert elfelejtette a megbeszélt időpontot. Egészen addig ment ez így, amíg ki nem derült Alice betegsége. Onnantól kezdett összeállni a történet, de ettől függetlenül az eleje kidolgozatlan volt. A film vége azonban már nagyszerűre sikerült. Minden passzolt, és azt éreztem, hogy igen, ez az, amit vártam. Még meg is érintett, hiszen nem nehéz együtt érezni Alice-szel úgy, hogy mindent az ő szemszögéből látunk. A film és a könyv vége is befejezetlen volt, de ez pontosan így jó, hiszen rábízza a néző és az olvasó saját fantáziájára a továbbiakat.

stillalice.jpg

A főszerepben Julianne Moore játszott, aki ezért a szerepért idén megkapta az Oscar díjat. Teljes mértékben megérdemelte, hiszen bátran mondom azt, hogy ő vitte az egész filmet. Abban az esetben, hogyha nem ő játszott volna ebben a szerepben, akkor biztosan rosszabbra sikeredett volna a film. Elégedett vagyok a szereplők kiválasztásával, hiszen mindenki jól képviselte a karakterét, de Julianne Moore nagyon megértette Alice érzéseit. Nem játszotta túl a szerepet, és abba a hibába sem estek, hogy túlságosan drámai lett volna. Kellő mértékben volt kétségbeesett, és időnként még viccelt is a betegséggel. Hétköznapi volt, és pontosan mutatta be azt, amin átmehetnek az Alzheimer kórban szenvedő betegek.

A történet egyik legfontosabb momentuma a filmben és a könyvben egyaránt Alice beszéde az Alzheimer betegről szóló konferencián. Ez volt a film csúcspontja, amely leginkább rámutatott az állapotukra és mindennapi nehézségeikre. Mind a könyvben, mind pedig a filmben az egyik kedvenc részem volt ez, mert erőt közvetít, és rámutat arra, hogy ne panaszkodjunk, hanem küzdjünk.

Nem azt kaptam, amit vártam, de nem okozott csalódást a film. Az előzetes sokkal többet ígért, mint ami aztán valójában volt. A trailer izgalmas volt és pörgött, de mégis érzelmes maradt. A filmnél ez azonban már csak időszakos volt, hol ez, hol az volt a jellemző. Mindezek ellenére nem érzem rossznak a filmet, mert egy nehéz témát dolgoztak fel, amelyet szinte lehetetlen jól bemutatni és átadni a nézőnek. A forgatókönyvíróknak, Wash Westmoreland-nek és Richard Glatzer-nek nagy részben sikerült.

Szólj hozzá

film Julianne Moore Megmaradt Alice-nek