Cím: Az Útvesztő

Szerző: James Dashner

Fordító: Tosics Dávid

Kiadó: CARTAPHILUS Kiadó Kft.

Oldalszám: 368

Kiadás éve: 2014

James Dashner már a 2000-es évektől kezdve folyamatosan ír, de az igazi hírnevet Az Útvesztő c. regénye hozta meg számára. Eredetileg 2008-ban jelent meg, azonban csak a film megjelenését követően vált igazán ismertté. 2014 szeptemberében New York Times Bestseller listájára is felkerült, sőt az ezt követő részek is nagy elismerést kaptak. Az író 2016-ra tervezi a következő rész, a The Fever Code megjelenését, amely egy újabb előzménye lesz a trilógiának.

A regény az in medias res alapelvet követve kezdődik: Thomas váratlanul egy sötét liftben ébred fel, amely folyamatosan viszi felfelé. Hamarosan egy tisztáson találja magát, ahol egy csapat fiatal fiú veszi körül. A nevén kívül semmire sem emlékszik, nem tudja mi történt, és kik ezek az idegen fiúknak, de azt sem tudja, mit akarnak tőle. Idővel rájön, hogy a helyet, ahová került, egy útvesztő veszi körbe, amely megfejtésre vár. A többségben tinédzser korú fiúk folyamatosan a túlélésért, és a kijutásért küzdenek. Thomas pedig megpróbál beilleszkedni, és segíteni a munkájukat, de hamarosan minden megváltozik, amikor is egy lány érkezik a lifttel. De ki ez a lány? Kik az alkotók, akik befolyásolják életüket? De legfőképpen mit keresnek ők itt?

Igazából én nem érzem annyira erősnek a könyvet, mint amilyen nagy volt a visszhangja. Emiatt sokkal nagyobb csattanóra számítottam, de ezt nem kaptam meg. Egy trilógia kezdetének nagyon jó és alapos regény, de ettől függetlenül én csak közepesnek érzem. Nem ragadott annyira magával a könyv, hogy ne tudtam volna letenni. Mindig érdekelt a folytatás, és felkeltette a kíváncsiságom a legtöbb fejezet végével, de ez nem jelentette mindig azt, hogy most azonnal tovább kell olvasnom. Egyébként az írótól nagyon jó ötlet volt az, hogy gyakran csattanóval zárta le a fejezeteket, és ezek a részek nem is voltak túlságosan hosszúak. A közel négyszáz oldalas könyvben több mint 60 fejezet van, és ez nem kevésnek számít.

A szereplőket nem érzem igazán kidolgozottaknak. Ez zavart is az olvasás során, mert a legtöbbjükről nem tudunk meg szinte semmit sem, csak nevek számunkra. Egy – két tulajdonságot tudunk társítani hozzájuk, de sokkal többet nem. Még a főszereplő Thomas karaktere sem túl kidolgozott, és nem ismerjük meg igazán. Ezzel szemben a történetnél pont az ellenkezőjét éreztem. Nagyon jól fel van építve, és látszik rajta, hogy a szerző tudta, hogy mit csinál. Biztos vagyok abban is, hogy a trilógia többi része esetén is sok összefüggés lesz, és a könyvek össze fognak kapcsolódni különféle visszautalásokkal.

Na de mégis miért jó ennyire ez a könyv? Mitől lett ennyire népszerű? Erre a válaszom a rejtély. Az egész regényt a rejtély hajtja. Mindig tudni akarjuk, hogy mi miért történik, és ki áll mindezek mögött. Az Útvesztő egy teszt, és meg kell tudnunk, hogy mégis ki és miért hozta létre. Miért teszik ki a fiatalokat ennyi sok kegyetlenségnek? Számos titok lappang a könyvben, amelyet ki akarunk deríteni, mert anélkül nem tudunk nyugodni. Sajnos, vagy inkább szerencsére nem kapunk mindenre kielégítő választ. Ezekre talán a következő kötetek szolgálnak válaszul, amely szintén jó húzás volt a szerzőtől. A regény végén ugyanis fény derül két csoportosulásra is, akik bizonyos dolgokon szorgoskodnak. Azonban nem tudjuk meg, hogy végül is kinek van igaza, és mit is akarnak tenni. Ez mindennek csak a kezdete, amolyan felvezető az igazi történések előtt. Tehát, ha érdekel a válasz, akkor olvasd el a folytatást is.