Cím: Üresek városa

Szerző: Ransom Riggs

Fordító: Gálvölgyi Judit

Kiadó: Kossuth Kiadó Zrt.

Oldalszám: 382

Kiadás éve: 2014

Korábban már írtam Ransom Riggs Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei c. regényéről, amely nem éppen a legjobb benyomást keltette bennem. Mégis kíváncsi voltam a folytatásra, hiszen egy sorozatot nem lehet elítélni egyetlen kötet után. Az Üresek városa pedig ennek a folytatása, amelyet kíváncsian vettem a kezembe.

A történet lényegében ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért. Jacob immár új barátaival megpróbálja megmenteni Vándorsólyom kisasszony életét, de indulásuk pillanatában még nincsen semmilyen kézzel fogható tervük. Csak egy dolgot tudnak, el kell menekülniük a szigetről, de mindeközben számos lidérc van a nyomukban, akik megpróbálják megölni őket. Hamarosan néhány segítőkész barátnak köszönhetően megtudják, hogy Vándorsúlyom kisasszony saját testének a fogja lett, és egyedül egy másik ymbryne segíthet rajta. Azonban egyetlen egy kivételével az összes többi ymbryne-t elfogták. Így hát a különleges gyermekek Londonba indulnak megkeresni a még szabadon maradt ymbryne-t, Wren Ökörszem kisasszonyt, aki minden bizonnyal tud rajtuk segíteni.

A regényt összességében jobbnak éreztem, mint az első kötetet, de valójában ez sem ragadott magával. Nem haladtam vele olyan nehezen, mint az előző résszel, és tény az is, hogy sokkal jobban élveztem ennek az olvasását is. A képek most is különleges hangulatot adnak az olvasáshoz, és a könyv is tele van rengeteg izgalmas jelenettel. Lehet izgulni a gyerekekért, hogy vajon a lidérceknek sikerül - e elkapniuk őket, vagy éppen hogyan fognak tudni megmenekülni. Számos esetben kerülnek nehéz helyzetbe, de valahogy a szerencse mindig melléjük áll. Ez kicsit gyanús is, hiszen túl szép mindez, hogy igaz legyen. Azonban mindezeknek köszönhetően nem lesz vontatott a történet. Nem kezdjük el unni, nem úgy, mint az első kötetnél, ahol bizony voltak unalmas események. Ez a rész sokkal inkább az utazásra, és különféle bonyodalmakra helyezte a hangsúlyt.  

Az egyik dolog, ami nagyon tetszett a könyv olvasása során az az volt, hogy sokkal több mindent megtudtunk a különlegesek világáról, mint azt korábban reméltem volna. Érdekes világ tárul az olvasó szeme elé, és néhány legendát is olvashatunk a különlegesekkel kapcsolatban. Kissé kitekintők ezek a cselekményből, de mindvégig szerves része marad.

A gyerekek karaktere most sincs jobban kidolgozva, de mégis jobban megismerjük őket. Az egyetlen dolog, amit nem értettem, az a szerelmi szál Jacob és Emma között. Kicsit feleslegesnek éreztem ezt, mert ez nem fontos ebben a műfajban. Valahogy nem arról kellene szólnia, hogy két tinédzser korú gyerek hogyan szeret egymásba, és hogyan szenvednek attól, hogy két külön világban éltek, és kellene is élniük. Mindezek mellett azonban izgalmas az is, hogy új különleges gyerekeket ismerhetünk meg. A könyvborítón szereplő kislány szintén egy új szereplő, viszont ő nem volt sokáig a történet része. Remélem, hogy a következő regényben nagyobb szerepet fog kapni, mert nekem nagyon szimpatikus volt, és úgy érzem, hogy a szerző még nem aknázott ki minden lehetőséget vele kapcsolatban.

A könyv végéről annyit szeretnék mondani, hogy hát igen, erre nem számítottam. Nem írom le, hogy mi történt, de engem rendesen meglepett, és ebben hasonlít a két rész. Körülbelül az utolsó 80 oldalban történnek a legnagyobb izgalmak. Itt sokkal jobban fel volt építve a regény, de a történet vége mégis vitt mindent. Nekem tényleg leesett az álam, és kíváncsian várom a folytatást. Olyan volt ez a befejezés, mint amikor egy – egy sorozat esetén évadzáró van, és hónapokon át izgulhatnak a rajongók, hogy hogyan tovább. Pont valaminek a kellős közepén lett vége a könyvnek. Most kicsit sajnálom is, hogy még nem jelent meg a harmadik történet.