Cím: A nagy Gatsby

Szerző: Francis Scott Fitzgerald

Fordító: Máthe Elek

Kiadó: Alinea Kiadó

Oldalszám: 198 oldal

Kiadás éve: 2010

F. Scott Fitzgerald 1925-ben írta meg világhírű regényét A nagy Gatsbyt. A műre nemcsak az irodalmi élet figyelt fel, hanem a filmesek is, és 2012-ben újra megfilmesítették. Ekkor Leonardo DiCaprio és Carey Mulligan alakította a két főszereplőt, és ennek köszönhetően is került újra a középpontba a könyv. F. Scott Fitzgerald bámulatosan mutatja be az 1920-as évek Amerikáját és az amerikai álmot, amely minden egyes szereplőt befolyásol.

 A regény főhőse Mr. Gatsby, akinek titokzatos alakja végigkíséri a történetet. Gatsby újgazdag az 1920-as évek Amerikájában, amikor még az arisztokraták durván éreztették is velük a megkülönböztetést.  Felsőbbrendűnek gondolták magukat, és hiába, hogy gazdagok voltak, akkor sem érhettek fel velük. A nagy Gatsby c. regény bemutatja Mr. Gatsby felemelkedését, és óriási bukását. Bemutat egy olyan személyt, akinek mindvégig egy cél lebegett a szeme előtt, és óriási akarattal megpróbálta megvalósítani álmát. A nyomorból lett milliomos, de a szerelem az ő életéből sem maradhatott ki. Daisy és Gatsby szerelmi története mindvégig mozgásban tartja a cselekményt, amely egy percig sem lesz unalmas.

A regény legnagyobb előnye a hitelessége. Nem ismerem annyira jól ezt a korszakot, de tavaly, amikor amerikai irodalomtörténetet hallgattam, akkor a tanár külön kiemelte a regény hitelességét, és irodalmi jelentőségét az amerikai álommal kapcsolatban. Aki nem tudná, az amerikai álom jelentése az, hogy a XIX. században rengetegen érkeztek azért az államokba, hogy megcsinálják saját szerencséjüket, és gazdagok legyenek. Természetesen ez csak kevés embernek sikerült, de azoknak is szembesülniük kellett azokkal a nehézségekkel, amelyet ez a regény tökéletesen bemutat. A két világ, vagyis az újgazdagok és arisztokraták közötti szakadék mindvégig jelentős marad, és az arisztokraták nem vegyülnek velük. A cím és a származás olyan dolog, amelyet nem tudnak megvásárolni.

A hitelességnek köszönhetően bemutatja a korszakot is. A számos parti leírásával alaposan megismerjük a zenei ízlést, öltözködést, de még azt is, hogy hogyan szerettek mulatni az emberek, és hogyan is gondolkodtak. A regény másik nagy előnye az, hogy a rövidsége ellenére nagyon alaposan megismerjük a szereplőket, hiszen a szerző jól jellemzi őket. Myrtle esetén például elmondható, hogy már csak egy – egy rövidebb részig ismerhettük meg, teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy ő az a típusú nő, aki gazdag, jó családból származó férjet akar magának. Iszonyatosan naiv, és mindent elhisz, hogyha pénzt lát. A kötetben egyébként a nők nem éppen a legszebb jellemzést kapták. Daisy jellemében is egy iszonyatosan elkényeztetett úrilányt ismerhetünk meg, aki mindig mindent megkapott, és szörnyen önimádó. Ezzel szemben Gatsby bár sokkal szimpatikusabb számunkra, azért nála is észreveszünk bizonyos hibákat. Ő egy álomvilágban él annak ellenére, hogy mindenért keményen meg kellett dolgoznia. De éppen emiatt hiszi azt, hogy az is lehetséges, ami már régen elveszett. Ő tulajdonképpen a múltban él, és nem képes továbblépni. A regény egyik fontos mondanivalója is az, hogy ne féljünk elengedni a múltat, hiszen ami megtörtént, azon már nem változtathatunk.

A könyvet én ajánlom mindenkinek, hiszen ez egy kötelező darab. Nem igazán találkoztam még olyan emberrel, akinek nem tetszett volna. Én először angolul olvastam még tavaly tavasszal, és sokkal jobban tetszett az eredeti. A magyar fordítással nem voltam teljesen elégedett, mert engem néhol zavart, hogy túlságosan szépen lettek kifejezve a dolgok a szövegben. Ez is inkább csak a leírásokban zavart a könyv első felében. Utána már észre sem vettem, és beszippantott a történet.