Cím: Titánember

Írta: Caaroy Carville

Rajzolta: Vadas Máté

Oldalszám: 26 oldal

Kiadás éve: 2015

Akik ismernek, azok tudják, hogy a képregény nem az én műfajom. Azonban azt is tudják rólam, hogy szeretek minél több műfajt kipróbálni, és minél több mindent megtapasztalni. Így hát egy hirtelen döntéstől vezérelve elolvastam a most induló Titánember c. képregény első számát, amely magyar szerzők által készült egy magyar szuperhősről, és még Magyarországon is játszódik.

A számos magyar vonatkozás mellett a cselekmény egy tipikus szuperhős életét és annak küzdelmeit meséli el. Szigeti Attila békésen éli átlagos életét, és vezeti a kávézóját, ahol az egyre kevesebb vendég egyre nagyobb problémát kezd jelenteni. Látszólag nem hinnék róla, hogy mi is a titka, de valójában legfőbb feladatának vallja a gyengék védelmezését, és a bajbajutottak megsegítését. Ha valahol veszély fenyeget, akkor ő azonnal indul az illető megsegítésére.

Az első lapszámban nem sokat halad a történet, mert csak a főbb szereplőket ismerhetjük meg, illetve a legfőbb problémát, ami a későbbiekben bizonyára komoly galibát fog okozni. Nem éppen a legizgalmasabb kezdés, de a szereplők hétköznapissága vonzó lehet az olvasó számára, és a történet végén lévő csattanó könnyen felkeltheti az olvasó érdeklődését. A főszereplő is a hétköznapisságot képviseli, hiszen nem akarja elárulni titkát, de a furcsa véletlen folytán pont a barátnője, Sarka Noémi, egy újságíró, szeretné kideríteni Titánember pontos személyazonosságát. Ez bizonyára számos fordulatot hozhat még, de nekem ez is kissé tipikus cselekményszálnak tűnik. Az egész képregényben úgy éreztem, hogy átlagos, és nem volt különösebb plusz benne, amely egyedivé tenné az egész történetet.

Életem során nem sok képregényt olvastam, és ahogyan említettem, nem az én műfajom, de most kedvet éreztem hozzá. Nem untatott a történet, mert izgalmasnak tűnik, főleg a magyar vonatkozás miatt, hiszen az egyik helyszín pl. Pakson játszódik, ahol terroristák megpróbálják elfoglalni és felrobbantani az erőművet. Azonban mégsem volt számomra elég erős. Nem tudom még, hogy folytatni fogom – e az olvasását, de egy folytatásos történet esetén sokkal több mindent várok. Bár ha egy könyvhöz viszonyítom a képregényt, akkor ez mindössze egy fejezetnek felel meg az első lapszám alapján. Egy közel húszoldalnyi fejezetben pedig nehéz olyat nyújtani, ami oly mértékben magával ragadja az olvasót, hogy azonnal akarná a folytatást. Ezzel sem történt ez, de úgy érzem, hogy a Titánember még egy – két próbát megér, és majd ez után kiderül, hogy mit is tartogat a cselekmény.