2015. aug 06.

Elhagyott árvák sorsa

írta: tees06
Elhagyott árvák sorsa

dsc_0006.JPGCím: Árvák vonata

Szerző: Christina Baker Kline

Fordító: Sári B. László

Kiadó: Alexandra Kiadó

Oldalszám: 312

Kiadás éve: 2014

Christina Baker Kline öt regénynek a szerzője, de az igazi sikert az Árvák vonata c. regény hozta meg a számára. Valójában még mindig keresem a szavakat, mert annyira meghatározó és lenyűgöző volt ez a könyv. Biztosan újra fogom még olvasni, sőt a top 10-es könyvlistámra is felkerült. Nem hiába, hogy a szerző számos díjat nyert munkájával, illetve regénye a New York Times bestseller listájára is felkerült. Talán ez nem véletlen, hanem tökéletes példája annak, hogy kemény munkával a sikert el lehet érni, amely egyaránt a regény egyik mondandója is.

1854 és 1929 között számos árva gyereket szállítottak vonaton nyugatra azzal a céllal, hogy otthont találjanak neki. Az otthon azonban eléggé félrevezető volt, ugyanis csak szerencsén múlott, hogy melyik gyermek hová kerül. Voltak, akik szerető szülőket találtak, és ez által lett egy jövőjük, amíg másokat azért vett magához egy – egy család, hogy legyen ingyen munkaerő a háznál. Nem oktatták őket, és nem foglalkoztak velük. A könyv ezen a valós eseményen játszódik, amikor is Vivian Daly ír bevándorlóként és friss árvaként 9 évesen felkerül erre a vonatra. Innentől kezdve követhetjük nyomon a kislány sorsát, akit lényegében Pat Thiessen története alapján hozott létra a szerző. A kislány éveken át szenvedett, de később jobbra fordult a sorsa. A regény pedig egyfajta visszaemlékezés, amikor is Vivian elbeszélget Molly-val, azzal a lánnyal, aki nála tölti a közhasznú munkáját. Vivian és Molly szép lassan barátságra lel egymás személyében, bár kezdetben nem is sejtik, hogy mennyire hasonló kettejük sorsa.

dsc_0007.JPG

Nehezen találom a szavakat, mert az Ávák vonata c. regény mögött rengeteg minden rejlik. Ez nemcsak egy történet arról, hogy mennyire szörnyű dolgokat műveltek a XIX. és XX. század fordulóján, hanem ez az életről szól. Arról, hogy mennyire meghatározó is az életünkben a család és a biztonság. Főleg egy kisgyermek életében fontos ez, és mi történik akkor, hogyha valaki ezt nem kapja meg. Mennyire van kiút innen, és hogyan bánik a rendszer ezekkel a gyerekekkel? Néhány dolog a mai rendszerre is illik, mert bár sok mindent tesznek az árván maradtakért, mégsem elég óvatosak a nevelőszülők kiválasztása, vagy a gyerekek nyomon követése során. Régen csak azzal foglalkoztak, hogy találjanak valakit, és ne maradjon a gyerek az állam nyakán. Most többen foglalkoznak velük, de tény, hogy nincs elég kapacitás most sem. Ezt talán Molly sorsa mutatja be igazán, akiről bár keveset tudunk meg, de ezt érzékelni tudjuk. Soha sem kapott kellő mértékben segítséget.

Örültem annak, hogy a regény két szálon futott. Egyszerre ismerhettük meg Molly és Vivien történetét, bár inkább Vivienre fókuszáltak. Az ő történetszála ugyanis jóval érdekesebb volt, és persze hosszabb is, hiszen ő már egy idős asszony volt, akinek bőven volt élettapasztalata. Szerencsére mindkét szereplő kidolgozása részletes és gazdag volt. Úgy éreztem, hogy olvasás közben a szereplőket is barátként ismertem meg, és mindkettőjükről kialakult egy kép a fejemben. Mindkettejüket nagyon megszerettem, és ritkán nő ennyire a szívemhez egy – egy karakter, de most nagyon sajnáltam, amikor végeztem a kötettel.

A családregény fogalmát teljesen kimerítette a könyv, amely igazán akkor jó, hogyha fordulatos a cselekmény. Itt nem volt gond ezzel, bár tény, hogy kicsit kiszámítható volt. Elfogadom azt, hogy sokaknak ez talán vontatottá teszi a regényt, de az igazság az, hogy miért akart volna a szerző bemutatni egy olyan gyereknek a sorsát, aki szerető családhoz került? Az nem lett volna kissé unalmas? Természetesen mindenki tudhatta előre, hogy a főszereplő nem szerető családhoz fog kerülni, de ettől függetlenül számos fordulat várt az olvasóra a cselekményben. Niamh és Dutchy történetszála is várható volt, sőt nekem hiányérzetem támadt volna, hogyha Vivien múltjából nem tértek volna időnként vissza emberek. Dutchy pedig meghatározó volt számára a vonatúton, de így is bőven szolgált meglepetéssel.

A történetben az egyetlen kifogásolható a vége. Talán túlságosan mesterkélt lett, és ez által kicsit hitetlenné vált az egész cselekmény, de szükség volt erre. Kellett az, hogy a szereplő ennyi év után végre békére leljenek, és én teljesen megértettem Viviant. Mindig nehéz elveszíteni valakit, és olyankor könnyebb elüldözni magunk mellől azt, akire szükségünk lehet. Egy olyan ember esetén, aki ennyi mindenen ment át, pedig teljesen érthető, hogy többé nem akar szenvedni. Számomra az is egyértelmű volt, hogy egy örökbeadott gyerek meg akarja ismerni a szüleit, és tudni akarja, hogy honnan jött, és miért mondtak le róla. Ilyenkor nem számít, hogy hány év telt el, mert minden ember kíváncsi arra, hogy kicsoda is ő valójában.

Nehéz megmondani azt, hogy kinek fog tetszeni ez a könyv, mert nem minden életkorban ajánlanám. Szerintem a tinédzsereknek túl korai, hiszen nem biztos, hogy meg tudnák érteni mindazt, ami benne rejlik. Olvasmányos a könyv egy nagyszerű stílussal karöltve, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki tudja értékelni. Akinek nem nyerte el a tetszését, vagy nehezen halad vele, annak azt tanácsolom, hogy rakja félre, és vegye elő pár év múlva. Akiknek azonban határozottan ajánlom, azok a történelmi és családregényt kedvelők. Ők biztosan nem fognak csalódni.

Szólj hozzá

Könyv Christina Baker Kline Árvák vonata