A Narnia krónikái az egyik kedvenc könyvsorozatom, de legelőször a filmet láttam. A múlt héten pedig nosztalgiázós kedvemben voltam, és újraolvastam Az oroszlány, a boszorkány és a ruhásszekrény c. kötetet, majd szombaton pedig újra meg is néztem a filmet. A sorozat esetén ez az egyik kedvenc kötetem, sőt ez volt a legelső rész, amelyet láttam, olvastam, és azonnal megszeretette velem a krónikát.

De miért tartom jó könyvadaptációnak ezt a filmet? Számos könyv esetén ugyanis nem vagyunk elégedettek, és nem érezzük azt, hogy ez a film átadta azt az érzést, amit korábban a regény is. Most ez megtörtént. Elfogadom, hogy sok volt benne a változtatás a könyvhöz képest, de ezek nem voltak feltétlenül rosszak. Én aláírom azt is, hogy időnként szükség van arra, hogy változtassanak a történetet egy megfilmesítés kapcsán, de fontos mindig, hogy ez milyen mértékben jelenik meg. Itt minimális volt, és én úgy érzem, hogy a cselekmény hasznára vált. Kaptunk egy plusz előzményt, amit bár ismerhettünk, de így sokkal jobban megértette velünk azt, hogy mégis miért kellett elutazniuk a Pevensie testvéreknek. Mindezek mellett kaptunk új szereplőket is, ilyen volt pl. a róka, aki nekem nagy kedvencem volt a filmben. Az eredeti regényhez mérve ezek a minimális változtatások a történet hasznára váltak. Sokkal színesebb lett, és nemcsak lineárisan haladt előre a cselekmény.

A szereplők esetén kénytelen vagyok megemlíteni Hód papa és Hód mama karakterét. Már a regényben is nagyon szerethetőek voltak, és a filmben is nagyon jól eltalálták őket a készítők. Jó volt a szinkron is, hiszen nagyon illet a két karakterhez, és miután láttam a filmet, nekem a könyvben is mindig így jelentek meg a fantáziámban. A házaspár időnkénti civódása nagyon mulatató, és jókat lehet rajtuk derülni. A könyvben sokkal több ilyen eset van, de a film is hű maradt egy - kettőhöz.

Mindezek mellett a főszereplőket is jól válogatták össze, és én egyáltalán nem éreztem csalódást a könyvhöz képest. Minden szereplőt így képzeltem el, bár nekem Susan kezdettől fogva kissé semleges volt. Az egész sorozatot tekintve ilyen maradt számomra mind a filmben, mind pedig a regényben. Elégedett vagyok a szereplők kiválasztásával, sőt talán leginkább Edmund karakterét találták el. Ő az, akit nagyon nehezen tudunk megszeretni, mert nem viselkedik a legmegfelelőbb módon, de akinek van nagyobb testvére, az szerintem könnyen meg tudja őt érteni. A fiútestvérek között ugyanis gyakori az a rivalizáció és féltékenység, ami itt is jelen volt. Ők pedig gyerekek, és a döntéseiket is a gyermeki fellángolások vezérlik. Nem gondolják át a tetteiket. Azt pedig muszáj vagyok megemlíteni, hogy Lucy itt is és a könyvben is imádnivaló.

Összességében úgy érzem, hogy a film elég hosszú volt, és a több mint két órában tisztességesen mutatta be a cselekményt. Nagyon jó könyvadaptációról beszélhetünk, amely esetén én különösen meg voltam elégedve a képi és hangi világgal. Az utóbbival főképpen, ugyanis nagyon jól alkalmazták a különféle zenei aláfestéseket, és nagyon jól tudták befolyásolni az érzelmeket. Itt a zene elérte azt a célját, hogy hasson az érzelmekre.  

A könyvről már korábban írtam egy bejegyzést, és nagy lelkesedéssel ajánlottam is, de most a filmet is nagyon javaslom. Egy estére kitűnő kikapcsolódásnak bizonyul, könnyed és szórakoztató akár egyedül, akár egy egész családnak. Narnia világa egyáltalán nem unalmas, mágikus, tele csodás lényekkel, amely nemcsak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is. A törpök, faunok, kentaurok és beszélő állatok egyaránt szórakoztató minden korosztálynak, és garantáltan nem fog unatkozni a néző. Narnia csodálatos világa mindenkit könnyedén elvarázsol.