Cím: A hóleány

Szerző: Eowyn Ivey

Fordító: Bori Erzséber

Kiadó: Gabo Könyvkiadó Kft.

Oldalszám: 340

Kiadás éve: 2012

Eowyn Ivey kevésbé ismert író nálunk, de A hóleány c. regénye több országban is sikeres lett. Az Egyesült Államokban pedig Pulitzer – díjat is kapott könyvéért 2013-ban, amely legelső regénye volt. A szerző azonban több lapnak is ír esszéket és különféle rövid történeteket, illetve vezeti a Letters from Alaska c. blogját. Eowyn Ivey Alaszkában nőtt fel, és most is ott férjével és két lányával.

Alaszkába lassan beköszönt a hideg és hosszú tél, amikor a nap is alig kel fel. Mabel pedig nem várja, hiszen utálja a sötét nappalokat, és a hosszú telet, de muszáj elviselnie. Jack-kel, a férjével ugyanis itt akartak otthont teremteni távol mindentől. Idős házpárként még mindig vágynak egy gyermekre, arra, akit soha sem kaphattak meg. Egy gyermeküket elvesztették, és ennek a fájdalma mai napig Mabelben él. Egy napon leesik az első hó, és a házaspár épít egy hóleányt, akinek Jack aprólékosan dolgozza ki az arcát, Mabel pedig külön hoz neki kesztyűt, sálat és sapkát. Másnap reggelre azonban valaki lerombolja a teremtményüket, de apró lábnyomat fedeznek fel a hóban. Hamarosan pedig mindketten elkezdenek látni egy kislányt, aki egyszer csak megjelenik az otthonukban. Innentől kezdve gyökeresen megváltozik az életük, és mindketten saját gyermekükként szeretik a lányt, aki Faina néven mutatkozik be. Azt azonban egyikük sem sejti, hogy pontosan honnan jött, és ki is ez az apró lány, aki az erdőben él, a téllel érkezik, majd pedig távozik évről évre.

A véletlen kapcsán találtam ezt a könyvet, ugyanis csinálom az évi 50 könyv elolvasása kihívást, és éppen azokat a könyveket néztem, amelynek szerzői Pulitzer, vagy Nobel – díjat nyertek. Így akadtam rá Eowyn Ivey regényére is, amely kezdettől fogva elkápráztatott. Nem tudom pontosan megfogalmazni, de a könyvnek van egy varázsa, amely magával ragadja az olvasót. Hangulatos olvasmány, és egyben egy gyönyörű történet egy házaspárról, akik családra vágynak. Alaszka zord, hideg telét is úgy mutatja be, mintha az lenne a leggyönyörűbb az egész világon. Az egész történetben érezhető egy harmónia, amely végigvonul a cselekményen, és mindig jelen van. Történjék bármi rossz, vagy jó az életükben, ez a harmónia mindig ott van. Kissé úgy éreztem, mintha vezetné az egész történetszálat.

Mindezek mellett pedig még a szereplők is nagyon kedvelhetőek. Jack és Mabel tipikus kedves, idős házaspárként jelennek meg, akiket azonnal a szívünkbe zárunk. Mindketten szimpatikus karakterek, és nagyon érdekes az, ahogyan időnként látjuk a gondolataikat: hogyan látják, és értelmezik az életet, vagy az adott szituációt a házaspár. Ezen mindig elgondolkodtató sorok, amelyeket az olvasó is könnyen át tud érezni. Faina karaktere pedig maga a tisztaság és ártatlanság. Titokzatos kislány, akit szintén szeretünk, de érdekel minket, hogy mit csinál akkor, amikor nincsen tél, hiszen ilyenkor mindig eltűnik. 

Bár nem szokásom, de most kénytelen vagyok megemlíteni, hogy a regénynek gyönyörű a borítója. Már ez is azt a harmóniát sugározza, amelyet később az olvasás során is kapunk. Nekem nem egyszer történt az, hogy annyira elmerültem a regényben, hogy fel sem tűnt a 20-30 oldal, amit hirtelen olvastam. Az egész regény olvastatja magát, és azt pedig külön pozitívumnak érzékelem, hogy nemcsak boldog családi történeteket olvashatunk, hanem időnként negatívumokat is. A történetben azt is megmutatják, hogy hogyan éli meg Mabel Jack betegségét, vagy Jack hogyan érzi magát, amikor Garret elárulja őt.

A hóleány szép történet, amely alaposan bemutatja Alaszka világát a részletes leírásokkal, és az egész regényen érezni a valódiságot. Nagyon tetszett az is, ahogyan párhuzamba állította a szerző az orosz mesével az egész történetet, hiszen ez az egész egyfajta mesebeliséget teremtett. Mindenképpen ajánlom a könyvet, mert a szerző megérdemelte a díjat, és ritka az is, hogy valaki első regény után ilyen óriási elismerést kap. A Pultizer – díj nem véletlen A hóleány után sem.