Cím: Szelíd vadak

Szerző: Jodi Picoult

Fordító: Babits Péter

Kiadó: Athenium Kiadó

Oldalszám: 62

Kiadás éve: 2014

Jodi Picoult már visszatérő vendég a blogon, hiszen rendszeresen írok a szerző műveiről. Legutoljára a Szelíd vadak c. novelláját olvastam, amely a Találj rám c. regényének az előzménykötete. A rövid, mindössze 62 oldalas kötet ebook-ként jelent meg, és Alice Metcalf élete áll a középpontjában. A szerző ezzel az írásával bebizonyította számomra, hogy tud röviden is hatásos regényt írni.

Alice éppen Afrikában él, ahol több elefántot is megfigyel. Az egyik nap azonban talál egy elefánt bébit, amely az anyja holtteste mellett maradt. Nem tudja ott hagyni az elefántot, hiszen tudja, hogy akkor el fog pusztulni. Azonban a szabályok tiltják azt, hogy gondoskodjanak az állatokról, és beavatkozzanak abba, amit a természet maga intézne el. Ha magával viszi a csecsemőt, akkor biztosan nem fogja megtalálni egy másik csorda, de legalább nem pusztul el. Alice magával viszi, és ezzel egy olyan eseménysorozatot indít el, amelyet képtelenség megállítani, és hamarosan olyan dolgokba keveredik, amivel hirtelen ő sem tudja, hogy mit kezdjen.

A novellát nagyon gyorsan elolvastam, aminek leginkább nem az volt az oka, hogy rövid, hanem hogy nagyon könnyen magával ragadott, és olvasmányos volt. Jodi Picoult nagyon jól bemutatta Alice fiatalkorát, és sok érdekességet rejtett a regény. Nekem nagyon tetszettek a visszaemlékezések a gyerekkorára, mert ez által sokkal közelebb került hozzám a szereplő. Megtudtam, hogy hogyan és miért lett tudós. Azonban nem ez állt a kötet középpontjában, hanem Alice és az elefánt bébi közötti kapcsolat. Egyfajta anyai szeretet alakult ki, amely azt a kérdést feszegette, hogy hol van a tudomány és az emberség közötti határ? Amikor megmentette az elefántot, akkor túllépte a feladatkörét, de nem ártott senkinek, vagy mégis? Ezzel a cselekedetével indítja el az egész eseménysorozatot, amely során sok mindennek tanúi lehetünk. Bár rövid történetről van szó, mégis olyan érzésem van olvasás közben mintha egy regényt olvasnék. Nem tűnik fel az, hogy mindössze 62 oldal, mert olyan részletességgel van kidolgozva benne minden, mint ahogyan a többi regényében is. Nem érzem azt, hogy ez egy rövid novella lenne, mert attól sokkal komplexebb.

A történetben most is nagyon megszeretjük az elefántokat. Nem tudunk meg annyi mindent róluk, mint ahogyan a Találj rám c. kötetben, de itt is szerethetőek. Ez az egyetlen elefánt bébi gyorsan a szívünkhöz nő, és mi is aggódunk akkor, amikor betegeskedik, vagy amikor elutasítja egy új csorda. A történet bepillantást enged egy elefánt életébe, amely egyáltalán nem szokványos, mert emberek nevelik. 

Ezt a novellát nem lehet nem szeretni. Én mindenkinek ajánlom, aki szereti az írónő munkáit, mert könnyen ki tud kapcsolni ez a regény. Olvasmányos, szórakoztató, de egyben tud hatni az érzelmekre is. A regény befejezésére nagyon nem voltam felkészülve, és nem voltam tőle elragadtatva, de megértettem. Nem árulok el róla semmit sem, de ezt az érzést keltette bennem, hogy vannak dolgok, amikre nem lehet felkészülni. Ez a történet pedig azt mutatta be. Néha az élet meglepő fordulatokat hoz számunkra.