Cím: Fogadj el!

Szerző: Rácz - Stefán Tibor

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 296

Kiadás éve: 2014

Rácz – Stefán Tibornak első regénye, a Fogadj el! az Aranymosásnak köszönhetően jelent meg. Sikerrel járt a második Aranymosáson, és ez után meg is jelent a regénye 2014-ben. 2015 telére pedig második regénye, a Túl szép is megjelent. A szerző regényeiben hétköznapi témákról ír, amelyek valamilyen szinten egyáltalán nem hétköznapiak. Inkább hétköznapinak kellene lenniük, de az emberek vagy félnek róla beszélni, vagy pedig szimplán közömbösek a témával kapcsolatban. Mondván, hogy velük úgy sem történhet meg ilyesmi.

Petra egy szegény lány, aki felvételt nyer a környék elit gimnáziumába. Ide azonban csak a leggazdagabbak gyerekei járnak, és bizony teljesen más világban élnek ezek a diákok, mint ő. Édesapja halála óta egyedül él az anyjával, aki a gyertyagyárban dolgozik, ami bár nem fizet jól a sok munka ellenére sem, de legalább fizet. A lány azonban most esélyt kap arra, hogy egy jobb életet tudjon magának és az anyjának biztosítani. A kérdés azonban az, hogy tud –e ezzel élni?

Dávid szintén a gimnázium diákja, és Petra osztálytársa lesz. Számára nem probléma a pénztelenség, de sokkal nagyobb problémát jelent számára mássága elfogadása. Önmaga már megbirkózott vele, de azzal a ténnyel nem tud megbarátkozni, hogy egyszer kiderül. Még nem készült fel rá, de talán erre nem is lehet felkészülni. Petra és Dávid életében is sorsdöntő lesz a középiskola első éve.

Valójában kétes érzések vannak bennem a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt tetszik is, meg nem is. Nem tudom eldönteni, hogy melyik érzés erősebb bennem, és nem célom megmondani azt, hogyan lehetett volna jobb is a történet, mert a szerző így érezte teljesnek. Éppen ezért elfogadom, és nem érzem rossznak a kötetet. Kidolgozott, alapos, szép munka. Főleg ha azt is nézem, hogy első regényről van szó, de mindezek mellett kétségtelen, hogy van néhány olyan dolog, amely számomra túlzás volt, vagy szimplán feleslegesnek éreztem.

Nagyon megragadott a szerző azzal, hogy olyan témáról ír, amiről csak kevesen mernek. Nagy pozitívum az, hogy szókimondóan írt a melegekről, de felmerült bennem a kérdés, hogy szükség volt – e erre a regényben? Félreértés ne essék, nem a meleg történetszállal van problémám, hanem kicsit felesleges romantikus szálnak éreztem. Számomra a cyber bullying témán volt inkább a hangsúly, és emellett ez olyan érzést keltett bennem, hogy legyen benne valami pozitívum, és akkor már miért ne egy love story? Bátran írt a melegek helyzetéről, és még az amerikai – magyar ellentétre is rávilágított, de nem volt olyan kidolgozott, mint Petra történetszála. Őt teljes mértékben meg tudtam érteni, amíg Dávid helyzetét annyira nem.

Szintén nagy meglepetés volt számomra Petra történetszála, és váratlanul ért a cyber bullying témája. Megrázó volt, de számos kérdést felvet bennem: Miért volt ennyire önző a lány? Nem ilyennek ismertem meg a regény elején, és kissé csalódtam benne, de ettől eltekintve nagyon át tudtam élni a helyzetét. Azonban ez nem változtat a dolgokon. Miért csak magára gondolt? Miért nem jutott eszébe az édesanyja? Azt tényleg nem gondolhatta komolyan, hogy már nem szereti őt az anyja, akivel oly sok mindenen mentek át. Kissé olyan érzésem volt vele kapcsolatban – főleg a regény vége felé – hogy egyszerűbb másokat hibáztatni mindenért, mint önmagát. Megbánta, hogy hazudott? Természetesen volt benne valamilyen szintű lelkiismeret furdalás, de ez csak akkor került elő igazán, amikor fény derült a titkára. Ákos azonnal figyelmeztette, de ő ment a feje után, majd ezek után mindenkit hibáztatott, csak magát nem. Aki olvasta a regényt, annak talán kicsit kemény lehet ez, amit írok, de úgy gondolom, hogy Petra egy iszonyatosan kedves lány, akivel keményen elbántak a többiek, de ez nem csak a társai a hibásak. Ennek ellenére Petra az egészre úgy tekintett, hogy ő teljes mértékben áldozat. Azonban ahogyan az író is nagyon jól rátapintott, mindennek több oldala van. Mindenkinek van olyan titka, amit rejteget, és szinte minden egyes diáknak állt valami a háttérben a viselkedésével kapcsolatban. Ez szintén nagyon tetszett a regényben.

Két dolog azonban nem tetszett olvasás közben. Az egyik az volt, hogy néha túlságosan giccses volt az egész könyv. Apróságokban mutatkozott ez meg, de nekem kicsit zavaró volt. Ilyen volt például a középiskola neve: Szép Remények Gimnázium. Olyan túlcsorgó név ez, és utal arra, hogy mindent ez az iskola jelent. Az egész iskola maga az álom, és itt minden megváltozhat, mintha ez a gimnázium maga jelentené a „Magyar álmot”. Túlzásnak éreztem ezt az elnevezést, bár nem tudom, hogy tényleg van – e ilyen nevű iskola a valóságban. Az pedig mellékes volt számomra, hogy egy ilyen elit iskolában az igazgató nem tudott hívni egy pszichológust sem Petrához, amikor látták, hogy mi történt. Nem avatkoztak bele a képek terjesztésébe sem addig, amíg nem szólt a lány. Minden nyíltan ment, és a tanárság mindezek felett szemet hunyt. Megesik a valóságban is, hogy bizonyos dolgokkal nem foglalkoznak a pedagógusok, de nem hinném, hogy bármelyik iskolában is szó nélkül elmennének amellett a tanárok, hogy ilyen jellegű képekkel ragasztgatják körbe az egész épületét. Ez már egy eléggé erős, főként morális kritikát fogalmaz meg a tanársággal kapcsolatban.

Mindezek mellett számomra a történet sokszor szenzációhajhász volt. Már az előbb is említettem, hogy kissé felesleges romantikus cselekményszálnak éreztem a meleg szálat. Azonban az igazi problémám az volt, hogy nekem az egy klisé, amikor a looser fiúba beleszeret az a srác, aki után minden csaj csorgatja a nyálát. Ez így önmagában szintén olyan álomszerű és giccses volt, ami kissé zavart is.

A regény befejezését nem szeretném elárulni, mert úgy érzem, hogy már így is elejtettem egy - két dolgot, amit nem kellett volna. Azonban ez egy olyan regény, amiről nem tudok úgy írni, hogy ne mondjak el konkrét dolgokat. A befejezés valójában tetszett. Szép volt, és ettől volt kerek a történet: Ne feledjük, az élet csodaszép.

Mindent összegezve, vegyes érzéseim vannak az egész történettel kapcsolatban. Megrázó, és átlagon feletti, ahogyan bizonyos dolgokról ír a szerző, de sokszor olyan dolgok vannak benne, amelyeket az amerikai drámák is megirigyelnének. Ezeket pedig túlzásnak éreztem, és nekem rontott az élvezeten, de mégis belegondolok abba, hogy kevés olyan regény van, amely ennyire vitára tudja gerjeszteni az olvasókat. Nagyon sok kérdést felvet, és számos morális kérdést feszeget az író.