Cím: Futótűz

Szerző: Suzanne Collins

Fordító: Totth Benedek

Kiadó: Agave Könyvek

Oldalszám: 404

Kiadás éve: 2012

Suzanne Collins trilógiája azóta vált ismertté, amióta megfilmesítették a történetet. Panem lakosairól írt regénye pedig talán az egyik legismertebb disztópia lett, hiszen Katniss szembeszegülése a hatalommal számos fordulatot hordoz. Az olvasóknak és a filmnézőknek is kellemes kikapcsolódás lehet.

Az Éhezők viadalának először lett két győztese. Katniss és Peeta azonban nem pihenhet, hiszen vár rájuk a Győzelmi körút, ahol továbbra is játszaniuk kell a szerelmes párt. A Győzelmi körút után pedig mentorként fognak dolgozni a következő kiválasztottak mellett. Váratlanul érkezik azonban az a hír, hogy a Kapitólium ellen számos körzetben felkelés tört ki, vagy pedig készülődik. Snow elnök pedig meglátogatja Katnisst, és figyelmezteti őt, hogyha így haladnak a dolgok, akkor rajta fog bosszút állni. Az elnök pedig hamarosan olyan döntést hoz, amely mindenkit váratlanul ér, és a fiatalok kénytelenek lesznek ismét szembenézni a halállal.

A bejegyzés elején azért is említettem meg a filmváltozatot, mert szintén hamarabb láttam, mint a könyvet olvastam volna. Ez pedig azon filmek közé tartozik, amelyek rávesznek az olvasásra. A bejegyzésben pedig akarva – akaratlanul is, de össze fogom hasonlítani a két változatot. Most is a könyv esetén tudtunk meg sok háttér információt, amelyet én nagy pozitívumnak éreztem. Valójában ez tetszett leginkább a könyvből, mert ez a regény most nem az Éhezők viadalára összpontosított, hanem sokkal inkább a Kapitólium elleni lázadásra. A filmben pedig talán hangsúlyosabb volt a viadal, de valójában ez a kötet amolyan előkészület a lázadás előtt. Ez pedig különösen tetszett a regény esetén.

A szereplők kapcsán szintén nem csalódtam. Collins kidolgozott karaktereket használ, és meg kell említenem azt, hogy ezek a karakterek nem feltétlenül csak jók, hanem rosszak is. Pontosabban Katniss fejében folyamatosan megjelennek olyan gondolatok is, amelyek nem éppen kedves gesztusnak tűnhetnek a segítőivel szemben. Igazából emberiek voltak a szereplők, hiszen mindannyian így gondolkodunk, és szerintem minden emberben van valamilyen szinten egyfajta önzőség. Mindezek mellett nagyon tetszettek az új szereplők is, akik színt hoztak a történetben. Tetszett, hogy általuk sokkal több mindent megtudtunk az elmúlt évek viadaláról, és hogy a legtöbbjüknek volt története. Ezek kisebb – nagyobb kitérések voltak, de szükségesek voltak. Lehet, hogy nem mozdították előrébb az eseményeket, de nem is volt probléma. Színesítették, és nekem ez teljesen elég volt.

A film és a regény között nagy különbség az, hogy a könyv inkább koncentrál az előzményekre, és sokkal alaposabban kidolgozza a viadal előtti történéseket. A film esetén ez kissé összecsapott lett, hiszen nem volt elegendő idő mindenre. Azonban a regényben kevésbé tartotta fontosnak a szerző a viadalt. Pontosabban most jóval kevesebb oldalszámot kapott a viadal, mint az előzmények. Ahogyan említettem, nekem ez tetszett, mert az első kötetben a viadal ragadott meg. Nagyon tetszett a szerző stílusa és az, ahogyan leírta a viadalt. Izgalmas volt, és az egész regény olvastatta magát. Azonban most nem volt oly mértékben izgalmas, mint korábban, de mégis nagyon olvasmányos volt. Kétségtelen, hogy Suzanne Collinsnak a stílusa az, ami megfogja az olvasókat. Engem legalább is meggyőzött.

A regényre és a filmre is egyaránt igaz az, hogy hordoz önmagában egy társadalomkritikát, de ez a könyvben szintén erőteljesebb. Most is legerősebb a gazdag – szegény közötti ellentét, és az, hogy a hatalom leginkább a pénztől függ. Mindezek mellett nagyon jól rávilágít arra is, hogy mi mindenre képes az emberi összefogás. A regényben ugyanis most nagyon erőteljes a szövetségek fontossága. Amíg az első kötetben az jelent meg, hogy hogyan küzdj az életedért egyedül, és lényegében senki másra nem számíthatsz, addig itt most felértékelődik a barátság és a szövetség fontossága. Collins pedig nagyon jól ráérzett a regénnyel a társadalomkritikára. Tökéletesen átültethető akár a mai társadalmunkra is kisebb – nagyobb túlzásokkal.

Valójában ez is egy olyan könyv, amelyet bátran kötelezővé tennék középiskolában. Szükség van arra, hogy modernizálják az olvasmánylistát, és ez tökéletes arra, hogy különféle viták alapjául szolgáljanak. Szerintem a legtöbb fiatal érdekes olvasmánynak találná, és bátran ajánlom, mert Katniss most már olyan pusztító, mint a futótűz.