Cím: Manók könyve

Szerző: Holly Black – Tony DiTerlizzi

Fordító: Till Tamás

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Oldalszám: 104

Kiadás éve: 2004

Holly Black és Tony DiTerlizzi közösen írták a Spiderwick krónikákat. Ennek az első kötete volt a Manók könyve, amely lényegében csak egy rövid bevezetője az egész történetnek. A két szerző már régóta barátságot ápolt, leginkább azért, mert mindketten gyermekkoruk óta rajonganak a tündérekért és manókért. A Spiderwick krónikával pedig tovább erősítették barátságukat.

A Grace gyerekek beköltöznek Lucinda nagynénjük régi házába, amelyre különösen ráférne már egy felújítás. A ház több része is le van zárva, mivel életveszélyes padló, de ettől függetlenül a család beköltözik. Valójában nincsen más választásuk, mert az apa elhagyta őket, így anyjukkal új helyet kellett keresni. Lucinda nagynéni pedig megengedte, hogy ide költözzenek, bár nem igazán tudott volna ellene tiltakozni. A nagynéni ugyanis pszichiátrián van, mert a manók őrületbe kergették. Azonban a beköltözés után fura esetek történnek a házban, amely elgondolkodtatja az egész családot.

Rövid, de annál aranyosabb mese a manókról, amelyek közöttünk élnek. Tetszett az egész regény, bár meglepődtem azon, hogy ennyire rövid volt. Később azonban rájöttem, hogy ezért áll nyolc kötetből a sorozat (5 kötet és 3 további könyv), mert valójában mindegyik rész nagyon rövid. Az első rész is valójában csak egy bevezető volt, amely kedvet adott a későbbi kötetek olvasásához.

Ezt a regényt még az is néhány óra alatt el tudja olvasni, akinek nem nagyon kelti fel az érdeklődését. Az azonban már más kérdés, hogy vajon van – e ilyen olvasó? Engem gyorsan megnyert a kötet annak ellenére is, hogy már ismertem a történetet a filmnek köszönhetően. Tipikus korosztály független mese, amelynek azonban van egy varázsa. Ez pedig az illusztrációban is felfedezhető, amely egyébként Tony DiTerlizzi munkája. Színesítették a történetet, és adott egy képet az olvasóknak. Tetszett a rajz a házról, és minden egyes szereplőről. Valójában a rajzok szerves részévé váltak a történetnek, amely még szórakoztatóbbá tette a cselekményt.

Ahogyan korábban említettem, ez a kötet leginkább csak egy bevezető rész. Megtudjuk a legalapvetőbb dolgokat, de valójában még sok mindent nem tudunk. Megismerkedünk a szereplőkkel, majd az utolsó fejezetben még egy plusz személlyel. Ő azonban felhívja a gyerekek figyelmét valamire, amit jó lenne, ha szem előtt tartanának. Az ösztönöm azonban azt súgja, hogy nem fognak hallgatni az illetőre.

Leginkább azoknak ajánlom ezt a regényt, akik könnyed kikapcsolódásra vágynak. Hogyha nem akarnak éppen semmi hosszú történetbe belekezdeni, akkor bátran vegyék a kezükbe ezt. Természetesen, ha megtetszik nekik, akkor a 8 kötet soknak tűnhet, de ha mindegyik ennyire rövid, akkor nem mondanám ezt. Akiknek pedig legfőképp ajánlom, azok a gyerekek, mert nekik egy varázslatos utazás kezdete lehet ez a történet.