Cím: A kiválasztott

Szerző: Suzanne Collins

Fordító: Totth Benedek

Kiadó: Agave Könyvek

Oldalszám: 432

Kiadás éve: 2015

Az Éhezők viadala a legelső disztópikus regények között jelent meg, és szinte azonnal sikeres is volt. Suzanne Collins számára ez a trilógia hozta meg az igazán nagy ismertséget, amelynek utolsó kötetét férjének és gyerekeiknek ajánlotta. A regény végén a köszönetnyilvánításban pedig hálát mond édesapjának is, aki elmondása szerint lerakta a trilógia alapjait, hiszen mindent elmesélt, amit háborúról és békéről tudott.

Katniss a tizenharmadik körzetben ébred fel, majd pedig Haymitch közli vele, hogy már a Nagy Mészárlás előtt összeállt egy csoport, amely megtervezte a forradalom kirobbantását. A kiszabadítása az arénából pedig szintén tervezett volt, de Katniss a hírekre nem reagál a legnagyobb örömmel. Azt pedig különösen utálja az egészben, hogy Peetat hagyták, hogy a Kapitólium elrabolja, és most azt tegyenek vele, amit szeretnének. Azonban jelenleg minden kétséges, mert bár szinte összes körzet hadban áll a Kapitóliummal, de a fő ellenség továbbra is ő maradt, aki az egész forradalom képe, mint Fecsegőposzáta.

Vegyes érzéseim vannak az utolsó kötettel kapcsolatban. Egyrészt úgy éreztem, hogy eléggé vontatott volt. Nem hozta nekem azt az izgalmat, amit a korábbi kötetek igen. Ez körülbelül így volt a könyv feléig, majd hirtelen beindultak az események. Onnantól pedig ugyanúgy magával ragadott az egész történet, ahogyan korábban is. Újra élveztem, és számos fordulatot tartogatott nekem. Ahogy pedig haladtam előre a cselekménnyel, úgy jöttek az egyre váratlanabb események. Egy – két ilyen eset pedig komoly hatással volt rám, mert sajnáltam egyes szereplők elvesztését.

Legelőször is azt szeretném megemlíteni az egyik legnagyobb meglepetés Prim volt számomra. Az első két kötetben egy kisgyerek volt, akit mindenki óvott a rossztól. Olyan volt, mintha burokban nevelkedett volna annak ellenére, hogy tudta mennyi szenvedés van odakint. Nem volt naiv, de gyerek volt még. Most azonban hagyták megszólalni, véleményt formálni és egy okos felnőtt nőt ismerhettünk meg a személyében. Önzetlen volt, aki ott segített, ahol éppen tudott. Nekem kellemes meglepetés volt, és nagyon megszerettem annak ellenére, hogy korábban teljesen semleges volt. Pedig ha belegondolok, akkor rájövök, hogy ő az egyik központi karakter, hiszen Katniss helyette jelentkezett az aratáson. Eddig azonban nem igazán éreztem fontos szereplőnek, de most nagyon megkedveltem.

A cselekménnyel kapcsolatban sokáig nem értettem, hogy mégis miért nem hagyják Katniss harcolni? Hiszen az első két kötetben a viadal során is ezt tette. Ez az, amiben ő jó, és nem pedig abban, hogy tétlenkedik. Neki a helyszínre kell mennie, látnia kell, hogy mi történik, és hagyni, hogy segítsen. Mindezekkel nagyon elégedetlen voltam, hiszen most egy labilis nő volt, akit mindenki védett, és minél inkább azon voltak, hogy távol tartsák őt a harctértől. Sok mindent elhallgattak előle, de ez sokszor nem jelentette azt, hogy ne tudott volna róla. Azonban a könyv felétől, amikor végre engedik neki, hogy saját maga dönthessen, akkor megkönnyebbültem. Számomra innen kezdődött el igazán a történet, mert mindaddig leginkább csak elmélkedés volt.

Most is tetszett az írónő stílusa, és mindaz, ahogyan átélte Katniss szerepét. Tehetséges a szerző, és nekem meggyőző volt az, ahogyan Katniss gondolkodott. Így képzeltem el én is, és nem okozott csalódást. Lényegében a regény tele van belső monológokkal, de egyáltalán nem tette unalmassá. Ezek ugyanis mindig olyan dolgokkal kapcsolatosak, amelyek hatással vannak a cselekményre is. Az pedig különösen tetszett, hogy Katniss a legtöbb szereplővel ellentétben mindvégig emberséges maradt minden borzalom és kegyetlenség ellenére is. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni azt, hogy számomra egy csalódás volt Gale, mert olyan elveket vallott, amelyek sokkoltak. Korábban nem tűnt ilyen személynek, és a harmadik kötet során csalódtam benne. Úgy éreztem, mintha elárulta volna önmagát, és a regény végén sem tetszett a döntése. Akkor szintén azt éreztem, hogy elárulta mindazt, amiben korábban hitt.

A kötet összességében sok meglepetést okozott, de tetszett az, hogy mindvégig reális maradt a szerző. Úgy értem, hogy kellenek a veszteségek akkor, hogyha egy ekkora forradalom kirobban. Az ugyanis nem létezik, hogy valaki veszteségek nélkül túléljen egy ilyen nagy eseményt, és végül minden happy end lesz. Nekem tetszett a regény vége is mindenezek ellenére, bár sok embert sajnáltam. Azonban meg kell látni azt is, hogy ez a történet így lett kerek. Katniss az előző kötetben lángra lobbant, de most a tűz után szembesült a hamuval, amely elkerülhetetlen volt.