Cím: Amadeus

Szerző: Peter Shaffer

Kiadó: Penguin Books

Oldalszám: 112

Kiadás éve: 2007

Peter Shaffernek az Equus mellett az Amadeus az egyik leghíresebb drámája, amely Wolfgang Amadeus Mozart életére összpontosít. A szerző gyerekként tanult zenét, és a zene szeretete vezette őt ahhoz, hogy megírja ezt a művét, amely Mozart és Antonio Salieri kapcsolatát mutatja be egy sajátos szemszögön keresztül.

A dráma elején megismerhetjük Salierit, aki gyerekkorától kezdve álmodozott a híres komponista karrierjéről. Az álma pedig valóra vált, és Vienában, a zene városában lett udvari komponista. Azonban minden megváltozik, amikor megismerkedik Mozarttal, egy 25 éves ígéretes tehetséggel. Hamarosan felismeri azt, hogy mekkora lehetőség rejlik Mozartban, és belőle mindez hiányzik. Csalódik, és iszonyatosan féltékeny lesz a zeneszerzőre, mert úgy érzi, hogy nem érdemli meg azt az isteni tehetséget, amivel megáldották. Lassan pedig bosszúhadjáratot indít a komponista ellen. A történetet Salieri elmesélése alapján ismerhetjük meg, amely már önmagában hordoz egy nem mindennapi vallomást és önkritikát.

Imádtam ezt a drámát, amely nagyon élvezetes olvasmány volt számomra. Néhány héttel ez előtt láttam a filmet, és akkor még fogalmam sem volt arról, hogy ez valójában adaptáció. Azonban kötelező irodalmi listának hála megtudtam, és örömmel olvastam el. Ritka az olyan kötelező olvasmány, amely ilyen nagy meglepetést tud okozni. Tetszett az egész dráma, amely mindvégig fordulatos volt, és amelyből sok érdekes részletet tudtam meg Mozart életével kapcsolatban. Azt mondanám, hogy ez egy memoár, de nem a szokványos értelemben, ugyanis leginkább azt mutatja be, hogy hogyan züllött le egy óriási tehetség. Mindezek mellett azonban bemutatja azt is, hogy milyen különc, de mégis mekkora egyéniség volt Mozart. A történet fikció, de mégis hiteles maradt, és sok mindent merített a szerző életéből.

Nemcsak a történet ragadott meg, hanem az elbeszélés módja is. Alapjáraton nem szeretem a drámákat, mert túlságosan egyszerűek, és csap a párbeszédek nem kötnek le. Azonban itt nagyon megragadott Salieri visszaemlékezése, és narrációja, amelynek köszönhetően őt is megismertem, és jobban meg is értettem. A történet leginkább a féltékenységre összpontosít, de mégis sokkal jobban megértettük így az ő elbeszélése alapján. Felvetődik az a kérdés is, hogy mégis kit tekinthetünk tehetségnek? Mozart nagyszerű darabokat írt, de kevesen ismerték el felnőttként. Most mégis tehetségként emlegetik, de ezzel szemben Salieri elismert zeneszerző volt abban a korban, de mára csak kevesen ismerik a nevét. Ő nem maradt fenn oly mértékben az utókor számára, ahogyan Mozart annak ellenére, hogy sokkal híresebb volt abban az időszakban.

Érdekes megfigyelni azt is, hogy a kapcsolatok már mennyire számítottak abban az időszakban is. Korábban mindig azt hallottam, hogy a tehetség számít, és akkor biztosan elismert lesz az ember. Azonban ez a dráma is azt mutatja be, hogy akinek van hatalma, az könnyen el tudja rejteni a tehetséget. Mindezt pedig egyszerű irigységből következően. Ezek pedig azt mutatják számomra, hogy a kapcsolatok már abban az időben is fontosak voltak, és nem figyeltek fel csak úgy minden ok nélkül akárkire. Lehetett valaki bármennyire is tehetséges, hogyha soha nem került egy udvar közelébe se, mert akkor anélkül már akkor is elveszett.

Ajánlom ezt a művet azoknak, akik szeretik a zenét, vagy valaha is tanultak zenét. Biztosan imádni fogják, mert nagyszerű. A dráma is sok helyen támaszkodik Mozart műveire, amelyekkel nagyon jól kifejezik az adott esemény közhangulatát, az emberek érzelmeit vagy állapotát. A filmben ez pedig sokkal erőteljesebb, mert ott halljuk is ezeket a kompozíciókat. Éppen ezért tanácsolom azt, hogy először a filmet nézzétek meg, majd aztán vegyétek kezetekbe a könyvet. A filmnek ugyanis van egy hangulata, amely kedvet az olvasáshoz is. Nagyszerű színészekkel hozták létre ezt a filmet, amelyben egy nagyon szép képi világot is megalkottak. Egy egyszerű, könnyen követhető drámáról van szó, de mégis nagyon sok mindent fejez ki. A két zeneszerző kapcsolata pedig elgondolkodtató.