12 év nem kevés idő, és bizony hagy nyomot bőven az emberben. Sok minden változik bennünk és a környezetünkben is 12 év alatt, ahogyan ez a Grace klinika esetén is megfigyelhető volt. A kezdő szereplőgárda szinte kicserélődött, és már nem túl sok régi szereplő maradt, de Meredith Grey életét továbbra is nyomon követhetjük. Az évad első felével nem voltam túlságosan elégedett, és bár a második felével kapcsolatban is elégedetlen vagyok egy – két részlettel, de valójában élveztem. Szerintem egészen jó évad lett, és valójában ez a sorozat különféle sorsokról szól, hogy bizonyos dolgokat hogyan élnek meg az emberek. Nem feltétlenül a doktorok életében felmerülő nehézségek kerülnek előtérbe, hanem ami a mindennapi életünkben is bekövetkezhet.

Az évad egyik központi témája Derek halála volt, hiszen főszereplő volt és az elmúlt 11 évad Meredith és Derek kapcsolatáról szólt. Nem volt olyan évad, amiben ne történt volna velük valami, és éppen ezért volt fontos kérdés, hogy hogyan fog továbblépni Meredith. Az elmúlt évadokat ugyanis felépítették erre a hatalmas nagy szerelemre, de ennek most vége. Fontos kérdés tehát, hogy hogyan tud újra boldog lenni valaki, aki megözvegyült. Hogyan tud újra kapcsolatot kezdeni? Mennyi idő szükséges ehhez? Nem könnyű kérdések, és valójában én úgy érzem, hogy elsiették ezt a forgatókönyvírók. Meredith nem hiába dobta ki az első pasit, hiszen ő is érezte, hogy még nincsen felkészülve. Aztán az évad végén történt afférja az új doktorral is érdekes. Nem tetszett nekem, hogy hogyan hozták össze, mert nekem felidézte a Derekkel való összeismerkedésüket. Azonban már nem ugyanaz a személy Meredith, és számomra hitetlen volt. Most már van három gyereke, és sokkal felelősségteljesebb attól, mint hogy egy parkolóban feküdjön le valakivel. Tulajdonképpen itt túlzásba estek a forgatókönyvírók, és tökéletesen elég lett volna egy csók is. Értettük volna abból is, hogy a következő évadban fontos szerepe lesz ennek a kapcsolatnak. Azonban én továbbra is olyan sietősnek érzem ezt, mert mintha mindenáron kellene valaki a főszereplő mellé.

Számomra fontos téma volt April és Jackson kapcsolata is. Az előző évadban nem alakult túl fényesen, hiszen elveszítettek egy gyermeket. Ezzel a készítők nagyon hitelesen bemutatták, hogy mennyire megterhelő lehet egy kapcsolat számára egy ilyen mértékű veszteség, és mennyire nehéz feldolgozni. Nagyon hiteles volt, és továbbra is tartom azt, hogy eddig a sorozatban még nem volt ennyire megható rész, mint az, amikor elvesztették Samuelt. Most az évadban azonban megtörtént az a csavar, amire vártam az előző évad végén. Nem tudtam pontosan, hogy mi lesz, de éreztem, hogy valami fog történni. Jackson és April kapcsolata ugyanis megtört a nyomás alatt, és végül elválltak, de kiderült az is, hogy April terhes. Az utolsó részben pedig megszületett a lánya. Tetszett ez a fordulat, és a terhesség esetén felmerülő problémák is teljesen normálisnak tűntek, hiszen, aki egyszer elveszített már egy gyereket genetikai okok miatt, annál könnyen megeshet újra. Azonban az évad utolsó részében túlzás volt, ahogy megszületett a kislány. A konyhaasztalon konyhakéssel végzett császár nekem eléggé abszurd volt, és erőltetett. Nem hiszem, hogy rontott volna a nézettségen, vagy a minőségen az, hogyha teljesen normális körülmények között születik meg a gyerekük. Ezt továbbra sem értem a drámai műfajú sorozatoknál, hogy miért kell túlzásba esni. Nem attól lesz jó egy dráma, hogy folyton történnek benne drámák, hanem hogy megérintik az embereket. Ahogyan tökéletesen bemutatták a gyerek elvesztésének a fájdalmát, az ezerszer többet ért, mint a konyhaasztalon végzett császár. Az utóbbi csak közhely volt.

Hasonlóan érzek Alex és Joe kapcsolata esetén is. Nekem kissé szappanoperás megoldásnak tűnt az ok, amiért Joe nem akar, vagyis nem tud férjhez menni Alexhez. Azonban úgy érzem, hogy túlságosan nagy gondot csinál belőle, és elmondhatta volna neki. Sok mindenen átmentek már, és Alex mindig megértő volt hozzá, ezért nem hiszem, hogy kidobta volna ebben az esetben. A következő évadban biztos fontos rész lesz a kettejük kapcsolata, sőt lehet Joe férje is feltűnik a színen. Az utóbbira különösen kíváncsi lennék.

Mindezek mellett meghatározó volt még Callie, Arizona és Penny kapcsolat is, hiszen Penny elnyert ösztöndíja sok problémát vetett fel. Én mindvégig Arizona pártján voltam, és nagyon sajnálom, hogy Sarah Ramirez itt hagyja a sorozatot 10 év után. 10 év nem kevés idő, és mindvégig szerettem a karakterét, ezért nagyon hiányolni fogom. Amíg nem olvastam a hírt, addig bíztam abban, hogy majd jó gyorsan visszatér, de aztán tegnap találkoztam a színésznő twitter kiírásával, amiben megköszönte az elmúlt 10 évet. Mi is köszönjük neki, hiszen szép munkát végzett. Callie és Arizona karaktere pedig soha sem volt egyszerű. Egy meleg szál lehet nagyon pocsék, karikatúrikus, semleges és kifizetődő is. Szerintem itt az utóbbiról volt szó, hiszen sikerült a készítőknek bemutatni azt, hogy a melegek is emberek, és ugyanarra vágynak, mint az összes többi ember. Callie igazi anya, aki inkább lemond a szerelemről, mint hogy elveszítse a gyermekét, de Arizona még tőle is nagylelkűbb. Amit az utolsó részben tett, ahhoz sok erő kellett neki, hiszen nyugodtan elküldhette volna, hogy ő akarta, és magának köszönheti. Ezt egyébként meg is tette az évad során, amivel teljesen egyet tudtam érteni, de Arizona mégsem olyan személy, aki hagy szenvedni másokat. Nem örültem ennek a fordulatnak a sorozatban, de remélem, hogy előbb – utóbb Arizonára is rátalál a szerelem, és nem úgy, hogy kiírják őt is.

Ahogyan a bejegyzés legelején említettem, elégedett vagyok az évaddal. Voltak benne esetek, amelyeket túlzásnak éreztem, de nem rontott a minőségen. Gyorsan túllépünk ezeken, mert 12 évad után már nem ezt nézzük. Van egy sokkal emberibb oldala a sorozatnak, és szerintem, akik hozzám hasonlóan is nézik 12 év után a sorozatot, azért teszik, mert emberi. Nem a dráma miatt, vagy az orvoslás miatt, mert azt megkaphatják más sorozatókból is, hanem mert tényleg kevés az olyan televíziós sorozat, amely ennyi évadon át fenn tud maradni, és sikeres tud lenni. Mindezekben pedig nagy szerepe van Shonda Rhimes-nak, és a szereplőknek, akik mind hitelesen tudják alakítani a szerepüket. Átélik, és átadják nekünk is az érzéseket.