Cím: Invisible Man (A láthatatlan)

Szerző: Ralph Ellison

Kiadó: Vintage

Oldalszám: 608

Kiadás éve: 1995

Ralph Ellison XX. századi amerikai szerző, akinek leghíresebb regénye A láthatatlan. A szerző bátran ír a feketékkel szembeni rasszizmusról, amely jellemezte ezt az időszakot, és nem félt kimondani az igazságot. 1952-ben jelent meg a regénye, amelyben személyes tapasztalatairól is írt, és mindezekért megkapta a National Book Award-ot 1953-ban.

A történet középpontjában egy névtelen elbeszélő áll, aki egy húszas évei elején járó fekete fiatalember. A beszédéből azonnal rájövünk, hogy művelt és intelligens, illetve megtudjuk, hogy miért láthatatlan. Azért, mert az emberek nem akarják észrevenni a feketéket, és a fehérek számára a feketék szinte láthatatlanok. Olyanok, mintha ott se lennének, de valójában ő akarta, hogy most láthatatlanná váljon. A regényből kirajzolódik egy tanult, intelligens fiatalember életének egy szakasza, amely jól reprezentálta azt, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenézniük a feketéknek a huszadik századi Amerikában.

Kevés olyan regény van, amelynek ennyire jól felépítettek a belső monológjai. Az egész történetet az elbeszélő monológjaira alapozza az író, és bár van benne bőven párbeszéd, de mégsem olyan jelentősek, mint ezek az elmélkedések. Ezek azok, amelyek elgondolkodtatják az olvasót, és amelyek jól bemutatják azt, hogy milyen helyzetben voltak a fekete fiatalok. Hiába a sok lehetőség és az iskolázottság, hogyha van egyetlen egy rosszakarója is az embernek. Egy ember ugyanis könnyen tönkretehet egy fiatal fekete életét. Azonban nem akarok sok mindent elárulni a regényről, de van benne bőven kegyetlenség.

A karakter fejlődése nagyon megfogott. Kezdetben megismerhettünk egy kemény embert, akivel sejtettünk, hogy jól elbánt a sors. Azonban a visszaemlékezések során egy teljesen másik személy jött velünk szembe. Egy naiv fiú, aki tele van reményekkel és tervekkel a jövőre nézve. Aztán történik valami, és szép lassan minden kezd széthullani. Az elbeszélőnk pedig fokozatosan megváltozik, és megpróbálja legyőzni a kellemetlenségeket.

Az egész cselekmény lassan bontakozik ki, amely talán egyetlen egy gyengéje a regénynek. Volt néhány hosszas leírás, ami szerintem csak késleltette az egész cselekményt, és kissé unalmasak is voltak. Lassan haladunk előre, amely egyrészt jó, mert minden részletet alaposan megismerhetünk, de másrészt kissé monotonná válik. A fokozatos kibontakozás során pedig mindvégig bennünk van a kérdés, hogy merre is tartunk. Körülbelül a regény felénél érünk el oda, ami majd mindent megváltoztat. Addig pedig számos élettörténetet megismerhetünk. Némelyikkel talán együtt is érezhet az olvasó, vagy legalább is megpróbálhatja megérteni. Ralph Ellison ugyanis nagyon életszerűen ír. Nem szépíti meg a történeteket, hanem leírja, hogy ez van, most ez a helyzet. Nem lehet mit tenni, de nem panaszkodik. Szemléltet, de nem ítélkezik. Ez egy nagy pozitívum volt, hogy nem sajnáltatta a feketéket, hanem bemutatta, hogy milyen helyzetben élnek.

Nagyon sok mindent ki lehetne emelni a regényből, de ami a legjelentősebb az a rasszizmus és a diszkrimináció. Azonban ami még ettől is meglepőbb, hogy mindez a feketék között is, egymással szemben is megesik. Nem gondoltam volna, hogy ilyen létezett, mert mégis csak együtt küzdöttek a jogaikért. Amikor pedig meglettek a jogok, akkor azok, akik jobban megy a soruk, keresztbe tesznek azoknak, akiknek jobban is mehetne. Ez is nagyon emberi a történetben, sőt talán mai napig is aktuális. Valójában ezt tudnám még kiemelni a regényből, hogy olyan üzeneteket tartalmaz, amelyek a mai napig is érvényesek lehetnek. Elfogadom, hogy nem olyan erőteljesen, ahogyan itt megjelenik, de mai napig van rasszizmus és megkülönböztetés is az emberek között. Nem szeretem, amikor valakit a származása miatt leírnak, vagy mert nem voltak meg azon lehetőségei, mint másoknak, mert ez nem fair.  Azonban mai napig is az élet minden területén előfordul.

A regény másik erőteljes szála a Brotherhood, amely egy radikális politikai csoport. Nem szeretnék erről sok mindent elárulni, de sok meglepetést okozott. Itt is többször előkerült az igazságtalanság, amelyben csupán az volt az abszurdum, hogy egyenlő jogokért harcoltak.

A másik negatívum számomra az volt, hogy a befejezést kissé gyorsnak éreztem. Nem volt összecsapott, de ahhoz képest amennyire az egész regény pontról pontra fel volt építve, elég hirtelen lett vége. Mindezek mellett bennem maradt néhány kérdés, hogy akkor hogyan is került ő oda, ahol volt. Itt pontosan arra gondolok, hogy hol is volt ő a regény legelején, és miért pont oda bújt el.

Összességében érdekes olvasmány, amelyet nem biztos, hogy újra el fogok olvasni, de egyszer mindenképpen megérte kézbe venni. Elgondolkodtató könyv, amely sok érdekességet nyújt az olvasó számára, és mindezek mellett részletes képet ad a huszadik századi feketék helyzetéről. Ez segít abban is, hogy megértsük miért ennyire erőteljes még ma is velük szemben a rasszizmus.