Cím: Kedves halottak!

Szerző: Ava Dellaira

Fordító: Sóvágó Katalin

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Oldalszám: 270

Kiadás éve: 2015

Ava Dellaira első regénye a Kedves halottak!, amely azonnal nagy sikert aratott. Miután megmutatta írásait Stephen Chboskynak, maga a szerző tanácsolta neki, hogy írnia kellene egy regényt. Ava Dellaira pedig megfogadta, és még aznap este elkezdte írni a Kedves halottak! c. könyvét. Laurie Halse Anderson egy mondattal összefoglalta az egész regényt, amely így hangzik: „Ragyogó könyv a bátorságról, hogyan élj tovább, miután minden széthullott körülötted.”

Az egész történetet egyetlen egy iskolai házi feladattal kezdődött: írj levelet egy halottnak, de mindegy, kinek és miért. Laurel úgy gondolta, hogy ezt a házit azért kapták, hogy egy híres, történelmi személynek írjanak, aki nagy dolgokat vitt véghez, mint pl. egy elnök. Ő azonban nem tudna mit mondani egy elnöknek, ezért Kurt Cobaint választja. Az első levelét neki címzi, majd pedig sorban ír olyan híres személyeknek, akik tragikusan, idő előtt vesztették életüket. Pontosan úgy, ahogyan a nővére, May is. May most kezdené a 11. osztályt, ahogyan Laurel pedig a középiskolát. Nem könnyű időszak ez számára, mert a nővére mindig biztos pont volt az életében, de most valahogy semmi sem tűnik biztosnak. A családja széthullott, neki pedig be kell illeszkednie egy új közösségbe, ahol senki sem mutogat rá ujjal, hogy ő az, akinek meghalt a nővére. A lánynak pedig hamarosan szembe kell néznie a ténnyel, hogy mennyire fáj a testvére elvesztése, és rá kell ébrednie, hogy mi mindennel is jár a felnőttség.

Nehéz írni erről a könyvről, mert nagyon sok minden van benne. Rövid könyv, de annál több tanulság hangzik el benne. Leginkább ezt tudnám kiemelni, hogy sok okos kijelentést olvashatunk Laurelnek köszönhetően, aki sokat szenvedett, de mégis megpróbál továbblépni. Becsületes az, amit tesz, bár sokszor van kivetni való a tetteivel kapcsolatban. Mégis örömmel olvassuk ezt a könyvet, mert lényegében arról szól, hogy hogyan ismerjük fel a tényt, hogy többé nem menekülhetünk az élet elől. Fel kell vállalni a tetteink következményeit, és rá kell ébredni arra, hogy mi magunk alakíthatjuk a sorsunkat. Ahogyan Laurel fogalmaz: „A felnőtt tudja, hogy szereplő helyett lehet alkotó.” Egyedül mi vagyunk azok, akik formálhatjuk a saját sorsunkat.

Nagyon sok mély mondandója van a regénynek, de érződött rajta az is, hogy erőteljesen tiniknek szóló kötetről van szó. Ők azok, akik igazán együtt tudnak érezni Laurellel, mert ők is abban a korosztályban vannak, ahol éppen ő is. Mindezek mellett érezni lehetett azt, hogy valahová tartunk, és fokozatosan növekedett az izgalomi szint. Kissé kiszámítható is volt, de nem rontott a minőségen. Nekem igazából csak a romantikus filmekbe illő szerelmi szál volt kicsit sok, amely Laurel és Sky között zajlott. Nem tudom, hogy mennyire volt ez szükséges, de kétségtelen, hogy kellett bele egy ilyen történet is. Azonban talán túlságosan is mesébe illő szerelem volt, amely ellentmond a regénynek azzal a mondandójával, hogy vállalni a felelősséget az életben nem gyerekjáték. Ennek ellenére ebben a szerelemben minden megvolt: a csúnyának, esetlennek érző lány és a titokzatos álompasi, aki senkit nem enged közel magához. Kivéve ezt a lányt. Talán érződik, hogy nekem ez túlzás volt, és nem éreztem, hogy ennyire fontosnak kellett volna lennie. Lehet, hogy hatásosabb lett volna az, hogyha csak egy első szerelem lett volna, amelyet nem könnyű elengedni.

A történet egyik nagy előnyének tartom azt, hogy levélregényről van szó, amely az egyik kedvenc műfajom. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ilyen regényt olvastam, de mindegyik tetszett. Stephen Chbosky Egy különc srác feljegyzései c. regény nagy kedvencem, és ez a történet is arra emlékeztetett. A köszönetnyilvánítás esetén pedig meg is lepődtem, hogy a szerző neki is megköszönte a regény létrejöttét. Volt egy olyan érzésem, hogy annak a másolata, csak lány szemszögből, de nem teljesen lenne igaz ez a kijelentés. Ava Dellaira nem lemásolta azt a történetet, hanem írt egy újat hiába a sok hasonlóságnak. Egy olyan történetet írt, amelyet hasznos elolvasni. Hiába hogy kissé morbidnak hangzik a cím, vagy a fülszöveg, de mégis nagyszerű, és megéri elolvasni.