2016. aug 29.

Az ​ember, akit Ovénak hívnak

írta: tees06
Az ​ember, akit Ovénak hívnak

Cím: Az ​ember, akit Ovénak hívnak

Szerző: Fredrik Backman

Fordító: Bándi Eszter

Kiadó: Animus Kiadó Kft.

Oldalszám: 340

Kiadás éve: 2014

Fredrik Backman svéd szerző, aki 2012-ben vált ismertté Az ember, akit Ovének hívnak c. regényének köszönhetően. A könyvét azonnal siker koronázta Svédországban, majd később több mint 25 országban fordították még le. Csak Svédországban több mint 600 000 példányban kelt el első regénye, majd ezt követően A nagymamám azt üzeni, bocs és az Itt járt Britt - Marie is hatalmas sikert aratott. A szerző központi karakterei mindig egyedi humorral rendelkeznek, és valójában nem lehet nem szeretni a történeteit.
dsc_0029.JPG

Ove 59 éves, aki nemrég lett özvegy, és még idő előtt nyugdíjba is küldték. Hirtelen túl nagy szabadság szakadt rá, pedig neki mindene volt a munkája. Ha dolgozott, akkor megvolt a napi rutinja, és fontosnak érezte magát. Azonban most, hogy nyugdíjas lett, feleslegessé vált, és semmire se vágyik jobban, mint hogy újra feleségével legyen. Ezt viszont tökéletesen megakadályozza egy külföldi nő mamlasz férje, amikor beletolat a házába, majd pedig összetöri a postaládáját. Ove fel tudna robbanni az idegtől, hiszen megvan a véleménye mindazokról, akik képesek külföldi márkájú kocsit vezetni, de még ha ezzel kárt is okoznak neki.. Akkor nincsen mentség. A szomszédság új családja azonban meg van győződve arról, hogy Ove jó ember, és minden ügyes bajukkal őt keresik meg. Ha létrára van szükség, akkor irány Ove. Ha el kell menni a kórházba, irány Ove. Ha meg kell tanulni vezetni, akkor irány Ove, és előbb – utóbb a zsémbes öregember azt veszi észre, hogy az egész szomszédság a nyakára jár. Hol ott neki még meghalni sincs ideje.

Bevallom őszintén, hogy nem tetszett a szöveg fülszövege. Két évvel ez előtt, amikor megjelent a regény, akkor egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Úgy gondoltam, hogy egy sztori egy zsémbes öregemberről, aki mindenkit kioszt, nem lehet túl szórakoztató. Ennek ellenére egy évvel ez előtt szembetalálkoztam Backman második regényével, és A nagymamám azt üzeni, bocs azonnal megragadta a figyelmemet. Elolvastam, és imádtam. Kezdetben fogalmam sem volt arról, hogy ugyanaz a két könyv szerzője. de úgy döntöttem, hogy olvasok még az írótól. Így találkoztam ismét Az ember, akit Ovénak hívnak c. kötettel, és már az első fejezet után alig tudtam letenni a könyvet. Ez a regény csak olvastatta magát, és tulajdonképpen a folyton nevettető, de egyben torokszorító történetet mindenki imádja. Aki pedig rosszat mond a regényről, az valójában csak irigy, mert a szerző nyomába se ér.

Elsősorban nem a regény humora fogott meg, hanem az, hogy mennyire emberi volt. Amikor elkezdtem olvasni, akkor kezdetben tényleg csak egy zsémbes öregemberrel találkoztam. Vicces volt, de reméltem, hogy nem ennyi lesz az egész regény. Aztán az ismétlődő visszaemlékezésekkel egyre többet és többet kaptam. Megértettem, hogy miért viselkedik úgy, ahogyan Ove, és miért ennyire kritikus a többséggel szemben. Ove egy magának való ember, aki sokat szenvedett, de nem ettől lesz emberi az egész történet. Emberivé az író teszi, aki mindezt úgy írja meg, hogy hatással van ránk. Megérint a történet, és már 10-20 oldal után együtt tudok érezni a szereplőkkel. Majd szép lassan egy jó nagy kalamajka kerekedik az egész regényből.
ove_szerzo.jpg

Mindezek mellett azonban meg kell említenem a szerző sajátos humorát is. Már A nagymamám azt üzeni, bocs esetén is éreztem, hogy van érzéke az olvasók megnevettetéséhez az írónak, de most sokkal jobban szórakoztam. Ove valójában olyan ember, akivel szinte már mindenki találkozott az életében, de nem mindegy, hogy milyen mértékben. Őt igazából nagyon nem szeretnénk, mert folyamatosan kritikus, és nem fél megmondani a véleményét. Ez azonban nagyon sok érdekes szituációba keveri, és az egészből azt látjuk meg, hogy van szíve. Senkit sem hagy cserben, de nem azért, mert meg akar felelni a feleségének, ugyanis már megismerkedésük előtt is ilyen ember volt: nehezen megközelíthető, de segítőkész.

A regény előnyére vált az is, hogy nagyon jól kidolgozott szereplőket kaptunk. Nemcsak Ovét ismerhettük meg, hanem valamilyen mértékben minden szereplőt. Volt egy – két mellékszereplő, aki csak néha tűnt fel, de mégis kaptunk róluk egy képet. A szerző ugyanis sztereotípiákat használ, de egyáltalán nem volt egyik sem sértő. Jól bánik ezekkel az általánosításokkal, és legtöbbször igaza is van. Erőteljes itt – ott a társadalomkritika is, de nem éreztem sehol sem sértőnek Ove véleményét. Bár nagyon sugallja azt, hogy a mai fiatal generáció lusta és mihaszna – tudnék ezzel vitatkozni –, mégis nevetek rajta. A szerző nagyon jól felépítette az egész regényt szerkezetileg, bár belegondolva nincsen egy bonyolult felépítése a történetnek. Folyamatosan belépnek szereplők, de kissé kiszámítható, hogy merre tartunk. Én azonban mindezek ellenére szerettem, és nagyon boldog voltam akkor is, amikor kaptunk a végén egy epilógust, ami ad egy keretet az egész történetnek.

Utoljára pedig csak azt szeretném megemlíteni, hogy nagyon szép köntösbe bújtatta a kiadó ezt a regényt. Jó minőségű és strapabíró könyvet kaptunk, amely nagyon jól beilleszkedik a szerző többi kötetéhez. Ez is imponál nekem, és csak dicsérni tudom a kiadó munkáját. Bátran ajánlom kicsiknek és nagyoknak egyaránt a történetet.

Szólj hozzá

Könyv Fredrik Backman Az ​ember akit Ovénak hívnak