Cím: Demény – Most én ugatok

Szerző: Magos Judit

Kiadó: Libri Könyvkiadó

Oldalszám: 300

Kiadás éve: 2014

Magos Judit első regénye 2014-ben jelent meg, és ezzel azonnal bekerült a köztudatba. Korábban is rendszeresen vezetett blogot Demény nevű kutyája nevével, aki elmondása szerint igazi sztárblogger lett, de az első könyv megjelenését követően óriási népszerűségre tett szerint. Demény pedig tökéletes alanynak bizonyult ahhoz, hogy felhívja az emberek figyelmét az állatkínzásra és a gondatlan állattartásra. A tavalyi évben pedig Demény ​– Kóbor kalandjaim c. regényük is megjelent.

Demény nem csupán az első kortárs magyar íróvizsla, de egyben a deményista filozófia megalkotója, véleményvezér, gazditréner és békászó bajnok, de töpörtyű-minőségellenőrként is rövid idő alatt komoly elismertségre tett szert. Ráadásul celEB. 2009 körül született Fejér megyében, de kölyökkorát és családi hátterét homály fedi. Életének első hónapjait méltatlan körülmények között, rácsok mögött töltötte, ez meghatározta későbbi munkásságát. Valódi fordulatot az jelentett számára, amikor örökbe fogadta a kennelsorra tévedt, jobb sorsra érdemes kétlábút, Magos Juditot, akit ma már csak Gazdinak szólít, és aki egyben Demény korszakalkotó és humorral gazdagon átszőtt ugatásait lejegyezte. A négylábú írónak ez az első könyve, amelyről a tőle megszokott szerénytelenséggel állítja: ALAPmű.

Valójában több problémám is adódott a könyvvel kapcsolatban, és biztos vagyok abban, hogy sokaknak nem fog tetszeni a véleményem, de engem ez a könyv untatott. Közepes erősségűnek mondanám, mert nagyon szép szándéknak tartom, hogy így hívja fel a figyelmet a szerző a különféle problémákra, de ettől eltekintve nincsen benne semmi különös. A fülszöveget most fentebb bemásoltam, és az az igazság, hogy szerintem ez egy teljesen semmitmondó szöveg. Nem árul el semmit a könyvről, és igazából nem tudhatjuk, hogy mit olvashatunk. Felkelti a figyelmet, de aztán mégis kissé csalódás. A történet lényegében pedig annyi, hogy Demény visszautazik a múltba, mert szüksége van az elveszett töpi receptjére. A múltban lévő utazás során pedig feleleveníti mindazokat, amin átment születése óta.

Igazából ez volt az egyik problémám, ugyanis nem volt semmi különös ebben a történetben. Olvashattuk azt, hogy hogyan telnek a mindennapok és közben sok plusz információt megtudhattunk állatvédő szervezetekkel kapcsolatban. Az utóbbi tetszett, és különösen hasznosnak találtam, mert például arról nem is tudtam, hogy akárki nem fogadhat csak úgy örökbe egy kutyát. Mindezek mellett nekem ellenszenves volt a regény stílusa. Leginkább ezzel volt problémám, mert nagyon nem értettem, hogy miért kellett Deményt egy Istenként beállítani, aki mellesleg diktátor. Sokszor bunkónak, bántónak éreztem a regény megjegyzéseit, és egy idő után nem tudtam már együtt érezni vele. Mindezt úgy írom, hogy szeretem a kutyákat, állatokat és nagyon ellene vagyok az állatkínzásnak. Kissé úgy éreztem, hogy nagyon gyorsan haladtunk a történetben, és emiatt csak vázlatosan tudhattunk meg ezt – azt. Ez nekem nem tetszett, mert eléggé felszínes lett emiatt a történet.

A regény nagy előnye azonban a mondanivalója. Felhívja a figyelmet az állatok szeretetére, és nemcsak a kutyák védelmének fontosságát emeli ki, de mindenféle állatét. Egyetértek a szerző álláspontjával, hogy nagyon rossz felé halad az állatvédelem, mert a törvények sem védik igazán a jogaikat, mellesleg én is látom nap, mint nap, hogy kóbor kutyákat tesznek ki az út mellé, mert éppenséggel túl nagyra nőtt. Sok probléma van az állattartással, és sok esetben az okozza a nehézséget, hogy nincsenek kellően felkészülve egy – egy kutya, macska, tengerimalac vagy éppen papagáj gondozására a leendő gazdák. Magos Juditot csak dicsérni tudom ezzel kapcsolatban, mert volt elég bátorsága, hogy mindezeket a nyilvánosság elé tárja, és vállalja a véleményét. Azonban mindezek ellenére nekem nem tetszett a regény. Nem éreztem úgy, hogy nekem szól, és nekem túl sok volt Demény stílusa: unszimpatikus szereplő lett, illetve semmitmondó a történet. Sajnálom, hogy így történt, mert azt hittem, hogy igazán nekem való könyv, és élvezni fogom minden egyes oldalát, de nem így történt.