Egy kísértet története
Cím: Kísértetvadászok jeges nyomon
Szerző: Cornelia Funke
Fordító: Kincses Edit
Illusztráció: Fréderik Bertrand
Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 144 oldal
Kiadás éve: 2016
A véletlen folytán akadtam Cornelia Funke könyvére, amely azonnal megtetszett. Ahogyan pedig később olvastam róla, a kritikusok a „német Rowlingnak” nevezték el, amely elég szép kritikának számít. A szerző főként fantasy és kalandregényeket ír gyerekeknek, amelyek közül már számos történetét díjazták. A Kísértetvadászok jeges nyomon c. kötete pedig egy élvezetes és könnyed olvasmány, amelynek fő célcsoportjai a kisgyerekek.
A tízéves Tomi egy napon váratlanul találkozik egy kísértetszellemmel a pincéjükben. A nagymamáján kívül senki nem hisz neki, de az öreg néni elküldi őt egy barátnőjéhez, aki sokkal többet tud a szellemekről, mint bárki a világon. Lebbencs Hedvig kísértetűző, aki tanácsot ad a fiúnak, hogyan üldözze el a szellemet a pincéjükből. Tominak pedig sikerülne is, de elüldözés helyett összebarátkozik a szellemmel, Hugóval. Ez pedig egy kalandos történetet indít el, amelynek főszereplői Tomi, Hugó és Lebbencs Hedvig.
Összességében egy nagyon aranyos meséről van szó, amely gyermekeknek szóló kísértettörténet. Annyiban nem tartom jogosnak a Rowling címként, hogy ezt az idősebb korosztály közül kevesen szeretik, mert sokan valahogy kinőnek a mesékből. Abban azonban biztos vagyok, hogy a német gyerekekkel megszeretette az olvasást az ehhez hasonló regényeivel a szerző. Könnyed és olvasmányos, sőt gyermekbarát. Az egész olvasás közben azt éreztem, hogy ez tényleg gyerekeknek szól, de ettől függetlenül én is tudtam értékelni.
A szereplők ötletesek voltak, bár gyermekkönyvre jellemzően annyira nem kidolgozottak a karakterek. Tomit alaposan megismerhettük, és szerintem mindenkinek szimpatikus lett a kisfiú. A nővéréről ez már nem mondható el, de tetszett a szerző humora. Ez többször is visszatérő volt a történetben, és nagyon imponált nekem, mert színt hozott a lineáris történetvezetésbe.
A regény története voltaképpen nagyon egyszerű, de ettől élvezetes. Nekem tetszik az, amikor csak kikapcsol egy történet, és kíváncsi vagyok, hogy ebből mi fog kisülni. Nincsen komolyabb mondandó, vagy tanulság, de szórakoztató. Az ilyen regények csak az olvasás öröméről szólnak. Ezt pedig még élvezetesebbé teszik az illusztrációk, ugyanis Fréderik Bertrand rajzai tökéletes tükrözik a regény hangulatait. Beleillik a történetbe, és csak nézegetni is jól esik.
Ajánlom mindenkinek, aki egy könnyed és olvasmányos regényre vágyik. Én teljes mértékben azt kaptam, amit vártam, hiszen ez nem egy komoly hangvételű, elgondolkodtató történet, hanem nagyon egyszerű, de fantáziadús kísértet sztori. A gyerekeknek mindenképpen tetszeni fog.