2016. dec 04.

Egyszerűen nem bírtam már továbbolvasni

írta: tees06
Egyszerűen nem bírtam már továbbolvasni

Cím: Tom ​Sawyer kalandjai

Szerző: Mark Twain

Fordító: Bartos Tibor

Kiadó: Holnap Kiadó

Oldalszám: 232

Kiadás éve: 2010

Nem lesz túl pozitív ez a bejegyzés, mert kissé csalódtam ebben a regényben. Az első Könyvmoly párbajos olvasásom volt, de valójában nem tudtam befejezni. Egyszerűen nem érzek hozzá kedvet, hogy folytassam, mert szenvedek ettől a regénytől. Nagyon nem tetszenek a szereplők, de a történet se igazán keltette fel az érdeklődésemet. A kötetről is csak azért írok, mert része a párbajos listámnak, mert ha nem így lenne, akkor csak csendben elfelejteném.

Régóta terveztem már, hogy olvasok valamit Mark Twaintől, sőt több regénye is megvan nekem e-könyvként és a szerzőre nagyon kíváncsi voltam. Csak pozitív dicséretet hallottam a szerzőről, sőt az ifjúsági regényei mai napig is nagyon népszerűek. Gondoltam, hogy nekem is tökéletes választás lesz Tom Sawyer kalandjai c. kötete, és kezdetben tetszett. Örültem, hogy volt egy bevezető a szerzőtől, amiben csak megemlítette a regény eredetét: „… az életből lestem el, mégsem egy bizonyos fiúról mintáztam – három jól ismert gyerek vonásait egyesítettem benne, a regényszerkesztés szabályai szerint” Ennek köszönhetően tehát lelkesen kezdtem el olvasni, de hamarosan csalódtam.

tom_sawyer.jpg

Tom egy undok és önző gyerek, aki nekem egyáltalán nem volt szimpatikus. Nem olvastam végig a regényt, mert már nem bírtam, de ha valami változás lett volna a jellemében, akkor nyugodtan javítsatok. Nekem nagyon olyannak tűnt, aki csak magával foglalkozik, és folyamatosan hazudtak a regényben. Minél nagyobbat, annál jobb. Tipikus ilyen részlet, amikor Huckleberry Finnel beszélgetett a döglött macskáról az iskola előtt. Csak néztem, hogy most ez mi is lenne, és ez volt az a pont, amikor már nem nagyon bírtam tovább. Finn és ő is csak a saját igazát hajtogatta, de közben mindenki tudta, hogy mindkettőjük hazudik. Nem láttam értelmét ennek a résznek, de utána jól elkésett suliból, és kapott büntetést.

Mindezek mellett a szereplőket valahogy nem tudtam megszeretni, és valójában Polly néni volt a legszimpatikusabb karakter. Ő még akkor is foglalkozott a fiúval, hogyha ő alig mutatott bármilyen hálát felé. Őszintén szerette úgy, ahogy van, és nekem ez rokonszenves volt benne. Én ugyanis egyáltalán nem tudtam megkedvelni.

Beckyvel kapcsolatban pedig csak annyit, hogy nem értettem. Gyerek még, de úgy viselkedik, mintha felnőtt lenne. Tom kicsal tőle egy csókot, majd kiderül, hogy mást is „szeretett” már, és erre a lány összeomlik. Szinte világfájdalmat színlel, de könyörgöm, még gyerek. Azt se tudják, hogy mi az a szerelem, és ott nyavalyog, hogy tönkrement az élete. Nekem ez már teljesen értelmetlen volt.

A történetről pedig csak annyit, hogy untam. Valahogy nem keltette fel az érdeklődésemet. Voltak rövidebb részek, amik igen, és még olyan is, ahol láttam, hogy eszes fiú ez a Tom, de mégse nyerte el a tetszésemet. Továbbá a szerző stílusa valahogyan nem fogott meg. Nekem kissé vontatott volt az egész, és teljesen mást vártam, ugyanis sok pozitív kritikát, véleményt olvastam a kötetről, és valahogyan nagyobb elvárásaim voltak. Az olvasás közben pedig csalódnom kellett, és azért is hagytam félbe a regényt, mert valahogy időpazarlásnak éreztem. Kissé idejétmúlt nekem a történet, és talán ezért se tetszett meg. Lehetséges, hogyha máskor, más körülmények között olvasom, akkor megszeretem, de most nem. Talán majd egyszer újrakezdem, de nem hiszem, hogy a közel jövőben.

Szólj hozzá

Könyv Mark Twain Tom ​Sawyer kalandjai