Cím: Így ​utazz sárkányviharon

Szerző: Cressida Cowell

Fordította: Dudik Annamária Éva

Kiadó: Digitanart Stúdió

Oldalszám: 292 oldal

Kiadás éve: 2016

Cressida Cowell az egyik kedvenc szerzőm, így nem véletlen, hogy folyamatosan írok az Így neveld a sárkányodat c. sorozatáról. A napokban fejeztem be a hetedik kötetet, amely nagy kedvencem lett. Már a borító is figyelemfelkeltő volt számomra, sőt eddig talán a legjobbnak tartom. Kedvenceim között van a sorozat, így lehet kissé elfogult vagyok, de én csak ajánlani tudom minden meseszerető olvasónak.

Hablaty törzsével együtt érkezik a törzsek közötti éves barátságos úszóversenyre. Természetesen tél közepe van, de a vikingeknek kellemes idő ez az úszásra, hiszen még a folyó vize sem fagyott be. Bősz Böhönc és Kelevény azonban tervet eszel ki arra nézve, hogy hogyan is nyerhetnék meg a bőszök a versenyt. Kezdetben pedig sikeresen csapdába is ejtik Hablatyot, Halvért és Kamikazit, de mégis hogyan tovább? Szerencsére, Vén Ráncos figyelmezteti Hablatyot, hogy mindössze három hónapja, öt napja és hat órája van visszatérni Hibbant – szigetre, így nem szabad késlekednie.

Izgalmas és pörgős volt ez a regény, bár természetesen ez is csak egy egyszerű mese volt. Most sem csalódtam Hablatyékban, sőt kellemes meglepetéseket is okoztak. Ennek a vörös hajú kisfiúnak óriási mázlija van, és a szerencse még akkor is mellé áll, amikor úgy néz ki, hogy nem. Ez pedig leginkább éles eszének és kreativitásának köszönhető, amely sokszor kimentette őt a pácból. Elhiszem, hogy vannak olyan személyek, akiket idegesít, hogyha egy főhős folyamatosan bajba kerül, és mindig valamilyen véletlen folytán menekül meg, de én úgy érzem, hogy Cressida Cowell ezt nagyon jól kezeli. Nem ismétli önmagát, sőt nincsen két egyforma menekülés a regényeiben. Éppen ezért egyáltalán nem válik vontatottá a cselekmény, sőt ezek a rövid kalandok nagyon kellemes olvasmányaim.

Az írónő erőssége, hogy mindig tud újat mutatni. Most is megismerhettünk új személyeket, akikről remélem, még hallani fogunk. Medveboccsal, a nagymamájával és a Vándorok népével már a regény elején találkozhatunk, de nem igazán tudjuk, hogy mi is lesz az ő szerepük. Figyelemfelkeltő kezdős volt ez, amely jó alapot adott az olvasók kíváncsiságának. Később pedig kulcsfontosságú szereplők lettek, bár ez kissé kiszámítható volt. Azonban egyáltalán nem zavaró, mert karakteres jellemzőik vannak, amelyek újdonságként hatnak. A nagymama még talán kedvenc szereplőim közé is bekerült, sőt Medvebocs is nagyon aranyos volt. Mindig izgága, aki soha sem adja fel a reményt.

Mindezek mellett ki kell emelnem a regény tanulságát. Az előző kötetnek is szép mondanivalója volt, hiszen ott azt hangsúlyozták, hogy nem kell félni a tudástól. Bár ez által sokkal jobban megismerjük a világot, és több okunk lesz a félelemre, de ez egyáltalán nem ok a menekülésre. Most sem volt másképp, és a szerző nagyon szép befejezést adott: „Talán minden királynak viselnie kellene a Szolgaság jelét, hogy emlékeztesse őket arra, hogy nekik kell Szolgálniuk a népüket, nem pedig fordítva. És hogy ne felejtsék el, milyen gyermeknek lenni… kicsinek, gyengének és tehetetlennek.”(288. oldal) Nem akarom kielemezni ezt az üzenetet, de szerintem sokan megfontolhatnák, hogy mit is jelent ez valójában. Éppen ezért szeretek gyerekkönyveket olvasni, mert sokszor olyan tanulságokat lehet felfedezni bennük, amelyek túlmutatnak a gyermekkor világán.

A sorozat eddig megjelent részei és a linken elérhető bejegyzéseim:

1. Cressida Cowell: Így neveld a sárkányodat
2. Cressida Cowell: Így lehetsz kalóz
3. Cressida Cowell: Így beszélj sárkányul 
4. Cressida Cowell: Így védd ki egy sárkány átkát 
5. Cressida Cowell: Így fejtsd meg a tűzkő titkát 
6. Cressida Cowell: Hősök kézikönyve a halálos sárkányokhoz
7. Cressida Cowell: Így utazz sárkányviharon