2016. jan 17.

Szarkasztikusan: a felnőtté válásról

írta: tees06
Szarkasztikusan: a felnőtté válásról

Cím: Me and Earl and the Dying Girldsc_0434_1.JPG

Szerző: Jesse Andrews

Kiadó: Amulet Books

Oldalszám: 296

Kiadás éve: 2012

Jesse Andrews amerikai származású író és zenész, aki Pennylvania-ban nőtt fel. Első könyveként jelent meg az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni c. regény, amely szinte azonnal nagy sikert aratott. A sajátos, szarkasztikus hangvétel sokakat megfogott és a regényével meg is nyerte 2012-ben a Cybils Award-ot young adult kategóriában. 2015-ben pedig meg is filmesítették a történetet, amelynek a forgatókönyvírója maga a szerző volt.

Greg 17 éves, aki most kezdi a gimnázium utolsó évét. Az elmúlt években tökéletes stratégiát dolgozott ki arra vonatkozóan, hogy hogyan ne legyen tagja egyetlen egy klikknek se a suliban úgy, hogy közben mindegyiknek a tagja. Olyan srác képében jelenik meg, akit sokan szeretnek, de még sincs egyetlen egy barátja se. Kivételt képez Earl, bár vele inkább csak munkatársak, akivel együtt különféle filmek folytatását készítik el. Egy napon azonban mindez veszni látszik. Az édesanyja ugyanis közli vele, hogy Rachel Kusnhnert rákkal diagnosztizálták, majd ráveszi Greg-et, hogy barátkozzon vele és vidítsa fel. És így kezdődött mindaz, aminek köszönhetően aztán összeomlott a fiú egész élete.

n-earl-s-a-csaj-aki-meg-fog-halni.jpg

A könyvet a film megnézése után olvastam el, de valójában a film nem gyakorolt rám olyan hatást, hogy szerettem volna elolvasni. Azonban a könyvtárban véletlenül megpillantottam az új könyvek között, beleolvastam, és azonnal megtetszett Greg szarkasztikus stílusa. Ez pedig mindvégig vezette a történetet, és igazán élvezetessé tette ez a fajta elbeszélői mód. Valójában a film nekem kissé sablonos volt, és meglepődtem azon, hogy maga a szerző írta a forgatókönyvét. A regény azonban teljesen más benyomást keltett bennem, és rájöttem, hogy valójában ez a könyv a felnőtté válásról szól. Három fiatalnak a „barátsága”, akik most először találkoznak igazán nehéz akadállyal az életben. Ez pedig egy határt jelképez a felnőttség és gondtalan fiatalság között.

Ahogyan említettem Greg sajátos humora és szarkasztikus stílusa ragadott meg igazán. Mindezek mellett pedig különösen tetszettek azok a kommentek, amelyeket folyamatosan hozzátett egy – egy történéshez. Igazán jókat nevettem a kategorizálásán, a különféle lehetséges felvetésein és lényegében mindenen. Azonban mindezek mellett egyre jobban előtérbe került a komolyság, és az, hogy fel akarta vidítani a barátját, akiről lényegében semmit sem tudott. Különös egy barátság volt ez, hiszen lényegében semmit sem tudtak egymásról, csak kényszerből kezdtek el beszélgetni, de mégis nagyon megkedvelték egymást. A lány története tehette volna igazán egy rákos könyvé a regényt, de mégsem tette. Nem ez volt a hangsúlyos benne, hanem sokkal inkább a felnőtté válás. Ezt pedig a regény végén Greg anyja ki is mondja, hogy nehéz látni azt, amikor a gyereke felnőtté válik. A felnőtté váláskor ugyanis már nincsenek kategóriák, és lényegében megszűnik az a világ, amit korábban Greg létrehozott. Kénytelen elkezdeni gondolkodni a jövőjéről, és mindehhez furcsa módon egy olyan lány járul hozzá, akinek lehet, egyáltalán nincsen jövője. Ez kissé abszurdnak hathat.

A regény stílusa mellett másik nagy előnyei voltak a karakterek. Leginkább Greg édesanyja tetszett az exhippi múltjával és természetével. Tipikus anya volt, akinek legfontosabb a gyereke sorsa, de mégis minden hülyeségre rá tudta venni, hogyha éppen az állt szándékában. Sokszor idegesítő volt Greg számára, de mégis kedves, szerethető emberként mutatta be. Mindenkiről kaptunk egyfajta háttérismeretet, amelynek köszönhetően jobban megismertük őket. Ezek Greg és az illető közös emlékei voltak, amelyek sokszor eléggé mulatságosak voltak. Greg szarkazmusa itt is megjelent, amely miatt talán sokaknak idegesítő figura lehet, de valójában szerintem ő egy egyéniség. Talán csak kevesen értik meg ezt a karaktert, sőt elfogadom, hogy időnként túlzásba esik, de mégis megmarad a „jófej” státuszban. Nekem a szereplők közül inkább Earl volt kissé bosszantó, mert sokszor túlságosan bunkó stílusa volt. Ő ugyanis egy igazán őszinte ember, és ami a szívén, az a száján is. Azonban az utolsó beszélgetése Greg-gel megmutatatta, hogy sokkal kedvesebb ember ő, mint amilyennek látszik. A regény talán egyik hibája az, hogy Rachel esetén nem sok mindent tudunk meg, de éppen ezért ütközik nehézségbe Greg és Earl is, hiszen nem ismerik igazán a lányt. Ahogyan mi, olvasók sem tudtuk megismerni őt, hogy hogyan is gondolkodik az életről, vagy hogyan éli meg a betegséget, de valójában nem is ezen volt a hangsúly.

en-earl-es-a-csaj-aki-meg-fog-halni-2-890x592.jpg

A kötet harmadik nagy előnyeként még a nyelvezetét tudnám megemlíteni. Eredeti nyelven olvastam, és visszaemlékezve még nem olvastam ennyire könnyed, gyorsan olvasható angol kötetet. Nem tudom, hogy a fordítás is ilyen – e, de ez a kötet olvastatta magát. Sok szlenget tartalmaz, és nagyon fiatalos a nyelvezete. Mindezek végett azoknak is ajánlom, akik szeretnék gyakorolni az angoljukat, de valójában bárki kezébe veheti ezt a kötetet. Fiatalos, amely egyáltalán nem csak nekik szól, sőt igazából inkább azok értik meg az igazi mondanivalót, akik már szintén felnőttek.

Szólj hozzá

Én Könyv Jesse Andrews Me and Earl and the Dying Girl Earl és a csaj aki meg fog halni