Szerző: Jodi Picoult

Cím: A nővérem húga (My Sister’s Keeper)

Fordító: Kocsis Anikó

Kiadó: Atheneum Kiadó Kft.

Oldalszám: 372

Kiadás éve: 2004

Azért születtem meg, hogy donor lehessek. Ezzel a mondattal keltette fel érdeklődésemet Jodi Picoult könyve. A 47 éves írónő már gyerekként megírta A rák aki félreértette c. első könyvét, majd 1992-ben pedig felnőttként is folytatta az írást. Az első igazán sikeres könyve pedig A nővérem húga volt. Bevallom őszintén, korábban nem olvastam semmit sem az írónőtől, sőt egyáltalán nem is hallottam róla. Először csak a Házirend c. könyvét láttam meg a boltban, majd hamar utána olvastam a szerzőnek és A nővérem húga azonnal megragadta a figyelmemet.

A címet olvasva azt hihetné az olvasó, hogy egy tipikus, boldog családról szól, azonban már az első oldalon megtudhatjuk, hogy ez egyáltalán nem így van. Nincsen semmiféle tipikus család és boldogságról is csak időnként olvashatunk. A főszereplő Anna, aki egész életében donor volt nővérének, Katenek. A lány súlyos leukémiában szenved, a szülők, Brian és Sara pedig mindent megtesznek azért, hogy idősebb lányuk életben maradjon. Mindeközben azonban olyan problémákat nem vesznek észre, amelyeket azonnal kiszúrnának egy tipikus családban, ahol nem haldoklik egyik gyerek sem. A fiuk, Jesse ugyanis elhanyagolja a sulit: kocsijával nap mint nap száguldozik és csak úgy szórakozásból gyújtogat, mert szépnek találja a tüzet. Jesse mellett azonban a két lány is szenved, akik közül Anna drasztikus módot választ és bepereli a szüleit azért, hogy önként dönthessen minden őt érintő orvosi ügyben.

A könyv egy komoly problémát mutat be, amely esetén szinte lehetetlen meghozni a jó döntés. Kinek van igaza? A 13 éves lánynak, aki önző módon kijelenti, hogy elég volt a donorságból, vagy a szülőknek, akiknek legfontosabb a haldokló lányuk. Ők nem akarják elveszíteni beteg lányukat, ezért mérlegelniük kell, ami azonban a másik lányuk szenvedésével jár. A könyvet olvasva rájöhetünk, hogy komoly kutatómunka áll a szavak mögött, és hiteles képet kaphatunk erről a bonyolult szituációról. Morális és legális érvekkel ismerkedhetünk meg az esettel kapcsolatban és folyamatosan véleményt formálhatunk. Tényleg önzőség az, amit Anna csinál? Fontosabbnak tartja a saját életét, a sportot és a szórakozást mint a nővérét, vagy a szülőknek kellene rájönniük arra, hogy nem kezelhetik kísérleti patkányként egyik lányukat sem. Anna már ötévesen csontvelőt adott testvérének majd ezt követően is beavatkozások sorozata következett, amelyek nem éppen fájdalommentesek voltak. A történet pedig egy veseátültetés köré összpontosul, miszerint kinek a joga eldönteni, hogy Anna odaadja-e egyik veséjét Kate-nek vagy sem.

Az írónő folyton más szereplő szemszögéből mutatja be a történéseket, amely által mindig más érzelmeit, gondolatait ismerhetjük meg. A visszaemlékezések bemutatják az anya megpróbáltatásit, aki nem tudja elengedni lányát, de mindezek mellett Kate-et is megismerhetjük, aki 2 éves kora óta beteg és már nem tud élni ebben a testben. Boldog szerelmes párokról, csalódásról és halálról is olvashatunk. A család mellett pedig az ügyvéd, a családsegítő és a bíró életével is megismerkedhetünk.

A könyv izgalmas fordulatokat tartalmaz, és szinte alig lehet letenni. A történet vége pedig sokkolóan hat az olvasóra, aki erre egyáltalán nem számított. Nekem az olvasás közben csak az járt a fejemben, hogy vajon Kate életben marad vagy sem? Mégis meglepődtem azon, ami történt. A könyv életszerű és tragikus, amely garantáltan elgondolkodtat az élet értékén és azon, hogy semmi sem állandó. Az olvasó beleképzelheti a szereplők helyébe magát, sőt még azon is elgondolkodhat, hogy vajon ő mit tenne hasonló helyzetben.