„A zene a káoszból rendet teremt;

a ritmus a széttartót egységbe fogja;

a melódia a megszakítottat folytonossá varázsolja;

a harmónia az össze nem illőket összeegyezteti.”

(Yehudi Menuhin)

Szinte nincsen olyan ember, akinek az élete ne érintkezne valamilyen szinten a zenével. Van, aki a klasszikust szereti, amíg mások a jazzt vagy a rockot. Ezzel szemben egyesek élnek - halnak a dübörgő metálért, de van egy közös szál mindegyikben: a zene hatással van rájuk, de sokkal nagyobb hatást gyakorol a zenetanulás az emberi agyra. Már több évtizede bebizonyították azt, hogy a zene fejleszti az agyat és ez az egyik legjobb IQ fejlesztő módszer. Már néhány év zenetanulás is jótékony hatással lehet kisgyermekkorban, amely később, felnőtt korban is kifizetődő lehet a gyermek számára.

Még a 90-es évek közepén kutatók egy csoportja vizsgálta azt, hogy milyen hatással van a gyerekek agyára a zenetanulás. A vizsgált csoportban leginkább 6 éves gyerekek voltak, majd néhány évvel később újra megvizsgálták őket és kimutatták, hogy azok a gyerekek, aki hetente min. 2,5 órát gyakoroltak hangszeren, lényegesen fejlettebbek mint társaik. Úgy hiszem, hogy a heti 2,5 óra nem sok idő egy gyermek szabadidejéből és abban az esetben, hogyha a gyerek még meg is szereti a zenét, akkor az egészet szórakozásnak és nem pedig tanulásnak fogja megélni.  A kutatás eredményeként pedig elmondható, hogy a zenetanulás a két agyféltek harmonikus fejlesztését is elősegíti. Ennek következtében pedig a gyerekek sokkal érzékenyebbé, kreatívabbá, kitartóbbá és intelligensebbé váltak. Ezek az eredmények pedig attól függően váltak sokkal jobbá, minél tovább tanultak hangszeren játszani a gyerekek. Fontos megjegyezni azt is, hogy a zenetanulás a szóbeli és vizuális készségeket is fejlesztette, így például azok a tanulók, akik  pl. zongoraórákon megtanultak kottát olvasni, a későbbiekben kottaolvasás során saját belső fülükben hallották a dallamot.

Mindezek mellett azonban vegyük most sorba, hogy pontosan mit is fejleszt, és milyen hatással lehet a zene egy gyermekre. A legáltalánosabb nézet az, hogy a zene egyfajta önkifejezés. Nem arról van szó, hogy komponálni kell, hanem arról, hogy a gyermek átéli a zenét akkor, amikor játszik egy hangszeren. Nem ugyanolyan hatással van a lélekre és az agyra sem az a zene, amit hallunk és amit önmagunk játszunk. Az utóbbi ugyanis sokkal jobban fejleszti a gyermek egyéniségét és segíti megismerni önmagát is.

Pozitív hatással van a memóriára és a koncentrációra. Fejlett összpontosítást igényel az, hogyha kottából vagy emlékezetből játszik a gyerek, és mindezek mellett bátorítja is azokat, akik félénkebbek. A zenélés során egyfajta elégedettség érzése tölti el őket, amikor megtapasztalják, hogy képesek eljátszani akár egy nehéz vagy több oldalas darabot is. Ez pedig növeli a gyermek önbizalmát és sokkal kitartóbbá teszi, mivel a zenetanulás során megtudják azt, hogy a gyakorlás bár kemény munkával jár, megéri és elengedhetetlen ahhoz, hogy elérjenek valami fontosat. A fontos pedig ebben az esetben egy – egy darabnak a megtanulását jelenti. Ebből következik az is, hogy nem fogják a későbbiekben sem megvetni a kemény munkát és nem fognak vágyni inkább a könnyű útra.

Továbbá a társas zenélés elősegíti az emberekkel való együttműködést és mindezek közben megtanulnak odafigyelni másokra. Egy négykezes zongoradal vagy más hangszerrel való közös játék megtanítja arra a gyereket, hogy mire figyeljen a társán, ha nincsen lehetősége szavakkal kommunikálni. Ez is igényel koncentrációt, de egyfajta gondolatok útján történő információcserét is. A gyermek a csoportos zenélés közben bizonyos gesztusokra figyel, amely következtében kommunikál társával.

Nem utolsósorban pedig az egyik legfontosabb az, hogy a zene fejleszti a memóriát. Javítja a tanulás során az emlékezőképességet, amellyel nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek könnyebben tanuljon az iskolában. Nemcsak a lexikális tudás elsajátítását növeli, hanem a logikai gondolkodást is. Azok a gyerekek, akik tanultak zenélni gyakran jó matekosok és jobbak a reál tárgyakból mint társaik, akik nem tanultak zenét. Mindezek mellett fejleszti a komplex képességeket, segíti őket az összetett feladatok megoldásának a tanulásában. 

Végül fontos még megemlíteni azt is, hogy egy másik kutatás során felnőtt embereket is megvizsgáltak. Ekkor sikerült bebizonyítaniuk, hogy azok a felnőttek, akik gyerekként, ha csak rövid ideig is, de tanultak hangszeren játszani, sokkal könnyebben kommunikáltak zajos környezetben mint társaik. A zenét tanult felnőttek számára ugyanis könnyebb volt kiszűrni a hangokat a zajos környezetből mint a nem tanult társaiknak. Ez szintén bizonyítja a zene fejlesztő hatását és azt is, hogy megéri a gyereknek hangszeren játszani akkor is, ha csak rövid ideig tanulja azt.