Mindig elszomorítanak az állatkínzásról szóló hírek, de még inkább elkeserítő az, hogy egyre többször fordulnak elő. Bár meglehet, hogy korábban is ugyanilyen nagy számban megtörténtek a bűncselekmények, csak rejtve maradtak, azonban úgy hiszem, hogy a mai kor emberének sokkal több empátiával kellene rendelkeznie és tennie kellene ellene valamit. Sajnos a magyar törvények nem túl szigorúak ezen a téren, de akkor is súlyos bűncselekménynek minősülnek. Ezen kívül szomorú tény az is, hogy a legtöbb esetben felmentik az elkövetőket és szabadon távozhatnak, feltéve akkor, hogyha egyáltalán elkapták őket. Nehéz ugyanis a bűnösök felderítése és a rendőrségnek sem túl sok kapacitása van ezekre az ügyekre.

Az állatkínzás a közbiztonság elleni bűncselekmények csoportjába tartozik, amely védi az állatokat a bántalmazástól. Legutoljára 2013. július 1-jén lépett hatályba új törvény, amely szigorúbban bünteti bántalmazásukat mint korábban. A törvény kettő és három évig terjedő szabadságvesztést fogalmaz meg. Kettő évig terjedő szabadságvesztés akkor fordulhat elő, hogyha a korábbi gazda elűzi otthonából az állatot és ez által veszélybe sodorja az életben maradását. Ez alapján minden olyan cselekmény vétségnek számít, amikor a gazdák elviszik autóval és kirakják a korábban szeretett kutyájukat az út szélén. A három éves börtönbüntetés pedig akkor szabható ki, hogyha az állat maradandó egészségkárosodását szenved, vagy elpusztul annak következményeként, hogy megverték, és/vagy éheztették.

A szigorúbb törvénykezés ellenére is inkább azt tapasztalni, hogy az állatkínzás esetén felmentik a bűnösöket. Sok esetben nem tudják felderíteni a valódi tettest, de még ha sikerül is, akkor gyakran megússzák felfüggesztett börtönbüntetéssel, esetleg fizetniük kell. Tavasszal egy férfit 1 év 4 hónap, 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte gyorsított eljárásban a Debreceni Járásbíróság mivel megölt 4 kiskutyák. Pöcegödörbe dobta a néhány hetes állatokat azért, mert folyamatosan bejártak a portájára és így tudott megszabadulni tőlük. Hatásos volt az egyszer biztos, sokkal egyszerűbb attól, mint elvinni őket a menhelyre vagy gazdát keresni nekik. Nem tudni pontosan azt, hogy mennyi ideig voltak a kiskutyák az emésztőgödörben. Az azonban biztos, hogy a szomszéd riasztotta a rendőrséget, de ekkor már késő volt számukra.

Szintén egy férfi ellen indult eljárást azért, amiért júniusban zsákba tett kismacskákat vert agyon. Elmondása szerint nem kínozni akarta őket, hanem elpusztítani. Ez a módszer talán sokaknak ismerős lehet, hiszen nagyszüleink és dédszüleink gyakran éltek ezzel a módszerrel a falvakban, mivel a macskák ott udvarról udvarra járnak és szinte minden évben szaporodnak. Ez már abban az időben is kegyetlen és durva módszernek számított, de most még inkább. Ezek az állatok ugyanis nem tehetnek semmiről sem és bátran állíthatom azt, hogy ugyanúgy szenvednek, mint az emberek. Az állatoknak is ugyanúgy vannak érzéseik és fájdalmuk. Nem hiába jajdul és ugrik fel a kutya akkor, hogyha a farkára lépnek. Épp úgy, mint amikor egy kisgyereknek rálépnek a lábára.

Akinek van állata, az biztosan állítja is azt, hogy ugyanolyan érző lények, mint az emberek. Ezt az állítást jól példázza az a júliusban történt esemény, amikor is 40 fajtiszta állatot találtak Csepelen megfelelő élelem és ivóvíz nélkül. Az állatok bizonyára illegális kereskedés miatt voltak ott, akik éppen gazdára vártak, de akkor sem elhanyagolandó az a tény, hogy túlzsúfolt ketrecekbe zárták őket, nem kaptak elegendő ételt és ivóvizet, valamint hogy a saját ürülékükben voltak egész nap. A kiskutyák, amikor ivóvízhez jutottak, akkor azonnal a tálhoz szaladtak és egymás hátán próbáltak előrébb jutni és inni.  Ezek az állatok nemcsak éheztek, hanem olyan környezetben is voltak, ahol állandóan ki voltak téve fertőzésnek. A kiskutyák szervezete még gyenge, és ha nem megfelelő környezetben tartják, akkor könnyen elpusztulhatnak. Ez az orrgazdákat persze nem érdekli, de későbbiekben is lehet számos betegség előzménye az ekkor átélt rossz körülmények. Az ő helyzetüket leginkább XIX. – XX. századi eleji árvaházak körülményeihez tudom hasonlítani, ahol nincsenek megfelelő ruhák, játékok és élelmiszerek a gyerekeknek.

Sok esetben azért történik állatkínzás, mivel a korábbi gazda már nem tud gondoskodni az állatáról. Ez leginkább akkor fordul elő, amikor a felelőtlen szülő kiskutyával lepi meg a gyermekét, majd miután az aranyos, apró jószágból egy felnőtt németjuhász vagy német vizsla lesz, akkor pedig kapkodják a fejüket és gyorsan kidobják az utcára. Talán ez után merészkednek egyszer még arra, hogy vesznek megint kiskutyát, akinek nagy valószínűséggel ugyanez lesz a sorsa. Mindezekre talán megoldást nyújt az állatok nyilvántartása és chipekkel való ellátása, amivel könnyen tudják követni a kutyákat. Ez azonban csak abban az esetben fordul elő, hogyha a gazda regisztrálja az állatot. A nem várt kiskutyákat nem fogja egyetlen egy gazda sem elvinni az állatorvoshoz és chippel ellátatni, hanem egyszerűen csak megszabadul tőlük. Minden bajra megoldást nyújthatnának a menhelyek és különféle állatvédő egyesületek, alapítványok, azonban az ő kapacitásuk korlátozott. Nagy problémát jelent az, hogy a menhelyek folyamatosan tele vannak, és nem tudják befogadni az összes jószágot akkor sem, hogyha szeretnék.

Bár összességében jó dolognak találtam azt, hogy szigorították egy évvel ez előtt az állatkínzásra vonatkozó törvényeket, mégsem volt elég hatásos. Nem a törvényeket kellene szigorítani, hanem megpróbálni segíteni az alapítványok és menhelyek munkáját. Talán a Kormánynak jobban kellene támogatni őket és nem pedig büntetni azokat az embereket is, akiknek nem volt más lehetőségük. Minden esetben az egyén felelős azért, hogy ártott egy állatnak, de sokszor ez azért történt meg, mert nem volt más választása. Nem vagyok állatvédő, de szívtelennek tartom azt az embert, aki az útszélen hagyja a kutyáját, annak ellenére, hogy korábban vele és a családjával együtt élt. Arra az emberre pedig nem is találok szavakat, aki szándékosan kínozza meg az állatokat. A facebook-nak köszönhetően számos olyan képpel találkozhattunk már, ahol megkínzott állatok szerepeltek. Az jószágokat megvágták, megverték, megkötözték és magukra hagyták. Nem tudom, hogy vajon ez valakinek örömöt szerez e, de ha igen, akkor azzal az egyénnel nagy bajok vannak. Minden állat épp úgy szenved, ahogyan az ember is és minden állat halála épp úgy fáj valakinek, mint egy emberé.