Szerző: C. S. Lewis

Cím: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény

Fordító: K. Nagy Erzsébet

Kiadó: Harmat Kiadó Alapítvány

Oldalszám: 184

Kiadás éve: 2013

Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény a legismertebb C.S. Lewis regény, amelyet sikeresen meg is filmesítettek. Ennek köszönhetően ismerhettük meg a legtöbben Narnia csodás világát és nagy valószínűséggel így még többekhez jutott el az addig ismeretlen történet. A kötet érdekessége, hogy az író az összes történet közül először ezt írta meg és 1950-ben adták ki először, majd 2005-ben pedig meg is filmesítették. Nálunk pedig szintén ebben az évben jelent meg a könyv fordítása a film sikerének eredményeként.

A történet szerint a Pevensie testvéreket az anyjuk a második világháború miatt vidékre küldi a kissé flúgos Digory Kirke professzorhoz. Ő pedig igen, az a Digory aki az első kötetben ott volt és segített Narnia megalapításakor. A Pevensie testvérek közül Lucy, a legkisebb jut el először Narniába, ahol azonnal összebarátkozik Tumnus-szal a barátságos faunnal és megtudja, hogy Narnia most a gonosz fehérboszorkány hatalma alatt áll és miatta van mindig tél, de soha sincs karácsony. Peter, Susan és Edmund azonban egy szót sem hisz el a kicsi Lucynak, sőt hazugsággal is megvádolják. Azonban mindannyian bocsánatot kérnek abban a pillanatban, amikor egy véletlennek köszönhetően ők maguk is eljutnak a varázserővel bíró ruhásszekrényen keresztül Narniába. Itt pedig megismerkednek a jóslattal, miszerint Ádám két fia és Éva két lánya lesznek azok, akik véget vethetnek a fehér boszorkány hatalmának, de ehhez azért lesz egy – két szava a boszorkánynak is.

Bár a könyvet már harmadszor olvastam újra, most is ugyanúgy el tudtam merülni a történetben, mint ahogyan legelőször. Egy igazán szépen megírt mese, amely tele van törpökkel, faunokkal, kentaurokkal és más különféle mesebeli lényekkel. Most a második kötetben bővebben megismerhetjük azt a világot, amelyiket az első kötetben Aslan létrehozott és szerintem nincsen olyan ember, aki ne zárná azonnal a szívébe a kicsi Lucyt. C.S. Lewis egyébként keresztlánya, Lucy Barfield után nevezte el őt, akinek egyébként a könyvet is ajánlotta és szerintem nem véletlenül lett Lucy karaktere ennyire szerethető.

A szereplők közül egyébként még sokan átérezhetik Edmund szerepét is, hiszen ő az, akit folyamatosan háttérbe szorítanak az idősebb testvérei. Emiatt pedig sajnáljuk is meg nem is. Szerintem mindenki megtapasztalhatta gyermekkorában azt, amikor is a nagyobb testvér folyamatosan kiokítja a fiatalabbat és emiatt megy a vita közöttük. Ez pedig irritáló a kisebbnek és mivel fiatalabb, nem akarja elismerni a tévedését, illetve hárít. Fontos mozzanata ez a könyvnek is, hiszen azt hirdeti, hogy a testvéri szeretet minden akadályt legyőz és bármi is történik, akkor is testvérünk marad az, aki hibázott.

Az első kötethez hasonlóan itt is megfigyelhető az, hogy bár gyerekek a szereplők, mégis felnőttként viselkednek és tűrnek mindent. Ezzel ellenben a fehér boszorkány most is ugyanolyan vak, mint amilyen az első kötetben is volt. Ezt az ellentétet egyébként jól ábrázolták a filmben is és úgy hiszem, hogy a Narnai krónikáinak az első megfilmesítése sikerült a legizgalmasabbra. Nem hiába volt ez a legsikeresebb és legszerethetőbb Narnia film is. Ez pedig épp úgy igaz a kötetre is. Nem olvastam még mindegyiket, de úgy érzem, hogy ez volt az egyik legkedvesebb mese, amit valaha is olvastam.