Szerző: Sophie Hannah

Cím: A monogramos gyilkosságok

Fordító: Molnár Eszter

Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.

Oldalszám: 504

Kiadás éve: 2014

Sophie Hannah könyve, A monogramos gyilkosságok megjelenése okozott egy kisebb félreértést a nyáron, hiszen úgy hirdették, hogy egy új Hercule Poirot történet fog megjelenni. Ebből pedig a legtöbb Agatha Christie rajongó abban reménykedett, hogy egy elveszett könyvet fognak publikálni. Először én is azt hittem a hirdetést látva, de aztán hamar ráébredtem arra, hogy erről szó sincs. Sophie Hannah ugyanis csak engedélyt kapott arra, hogy felhasználja a kis belga nyomozót az új könyvének a történetében. Az írónőnek egyébként több könyve is megjelent már magyar nyelven kisebb – nagyobb sikerrel, bár szerintem ezzel a kötetével azok számára is ismert lett, akik eddig nem hallottak volna róla.

Sophie Hannah regénye ott kezdődik, amikor is Hercule Poirot egy kávézóban összefut a furcsa és rejtélyes Jennie-vel, aki elárulja neki, hogy veszélyben az élete, de segítséget nem hajlandó elfogadni. Sőt, még jogosnak is tartja azt, hogy valaki meg akarja ölni. A titokzatos nő pedig épp olyan gyorsan tűnik el, amilyen hirtelen megjelent a kávézóban. Hamarosan Poirot barátjától, Edward Catchpool felügyelőtől megtudja, hogy a Bloxham Szállóban három gyilkosság is történt az este folyamán. A furfangos nyomozó pedig hamar összekapcsolja a Jennie által elmondottakat a gyilkosságokkal és megkezdődik a nyomozás.  

Igazából, ha már egy új Hercule Poirot kötetről beszélünk, akkor akarva - akaratlanul is, de olvasás közben Agatha Christie regényeihez hasonlítjuk, sőt mi több észre is vettem azt, hogy egy – két jellegzetességét át is vette az írónőtől. Bár a regény lassan indul, hiszen az első száz oldal nem sikerült valami fényesre, de utána egészen élvezetes történetbe bonyolódunk. A cselekmény talán azért is indult lassan, mert Sophie Hannah túlzásba vitte Poirot rigolyáit. Számomra pedig eléggé szőrszálhasogatónak tűnt már a nyomozó, sőt egész felüdülésnek éreztem azt, amikor egy rövid időre kikerült a történetből. Eddig elég sok Agatha Christie könyvet olvastam, de nem tűnt fel az, hogy Poirot ennyire idegesítő lenne, mint most volt. Túlságosan is fenn akadt a részleteken a könyv elején és mindenáron a saját igazát bizonygatta. Emellett számomra néhány szereplővel lekezelő is volt. Ezek pedig eddig nem vallottak a köpcös belgára, mert már tudta mindig is, hogy okosabb, mint az átlag, de nem vetette ezt a többiek orrára.    

A regény azonban mégis élvezhető marad. Ez pedig annak tudható be, hogy egy egészen jó történetet talált ki az írónő, ahol szép lassan kiderül, hogy szinte mindenki mindenkivel valamilyen módon kapcsolatban áll vagy állt a múltban. Rövid időre betekintést nyerhetünk egy XX. század eleji falu életébe, hiszen nemcsak három gyilkosság nyomába eredt most Poirot és társa Catchpool, hanem egy régmúlt falubeli pletykának is utána kell járniuk. Ez pedig még izgalmasabbá teszi a könyvet, hiszen nemcsak egy rejtély lappang a háttérben, hanem kapunk még egy ráadást is. Mellesleg nekem az utóbbi rejtély sokkal jobban felkeltette a kíváncsiságomat, mint az előbbi, mivel a gyilkos karakterét elég gyorsan leszűkítettem két személyre.

A szereplők egyébként nagyon könnyen megkedvelhetőek voltak. Mindvégig tetszett Edward Catchpool karaktere, akinek időnként már nagyon elege volt a nyomozásból. Éppen ezért van az, hogy az ő személye nagyon is valóságosra sikerült és bár nem a legrészletesebben kidolgozott, de szerethető karakter lett. Kissé naiv, és időnként nem veszi észre, ami az orra előtt történik, de határozott véleménnyel és elképzelésekkel rendelkezik.

Visszatérve arra a gondolatra, hogy mennyire hasonlítható össze Agatha Christie történeteivel nehéz választ adni. Azonban ez a kérdés jogos, hiszen ő teremtette meg Hercule Poirot-t és egyetlen egy rajongó sem szeretne egy elrontott Poirot történetet a kezébe venni. Itt ellenben nincsen erről szó, mert bár nem éppen egy Agatha Christie könyv, egészen szerethető lett a végére. Fondorlatosan szövi a cselekményszálakat az írónő, pontosan úgy, ahogyan Agatha Christie-nél is megszokhattuk, de sokkal terjengősebben is ír. Azt is mondhatnám, hogy egy bővített Poirot történet ez, ahol sokkal több időt kap minden egyes részlet megismerése és felderítése. Kissé bőbeszédű, de nem unalmas és bátran ajánlom minden egyes rajongónak, mert ha nem is Agatha Christie munkája, de részben visszakapjuk azt a hangulatot, amit ő adott a könyveivel.