Kevés sorozat mondhatja el magáról azt, hogy több mint tíz éven át képes rendületlenül sikeres maradni, de még kevesebb tud egyenletes színvonalat is fenntartani. Az Grace klinikára az előbbi nagymértékben igaz, de az utóbbiban egyre jobban kételkedem. A két héttel ez előtti fél évadzáróban ugyanis már azt éreztem, hogy ez sok volt. Természetesen értem, hogy a sorozat műfaja dráma, de azért tartani kellene a határokat és az idei, 11. évadnál már kezdem azt hinni, hogy elfáradt a sorozat.

Nem volt könnyű dolguk a készítőknek, hiszen az előző évadban egy meghatározó karakter távozott, akit most szerencsés módon nem úgy írtak ki, hogy meghalt. Sandra Oh önként akart távozni, mivel úgy érezte, hogy neki tíz év már elég volt a sorozatból, ezért Dr. Christina Yang egy svájci kórházban kapott vezetői állásért adta fel Grey – Sloan Memorial Hospitalt. Természetesen tudtuk, hogy nélküle nem lesz olyan a sorozat, mint volt, de mégis úgy érzem, hogy nagy visszaesés ez. Christina az egyik legmeghatározóbb karakter volt a sorozatban, aki nélkül Meredith nem tudott meglenni. Legalább is eddig azt hittük és látjuk, hogy Meredith képes tovább élni az életét nélküle, de ez egyrészt zavaró is. Most a sorozatban nincsen egy olyan karakter, akivel meg tudná beszélni a gondjait, így egyre idegesítőbb tud lenni. Az előző évadokban is az agyamra tudott menni a folyamatosan se veled se nélküled kapcsolatával Derekkel, és most megint kezdik. Másrészt ebben az évadban nagyon megváltozott, mivel iszonyatosan önző és makacs lett. Éppen olyan, mint az anyja volt. Az utolsó részben pedig nagyon szép párhuzammal mutatták be azt, ahogyan Ellis elüldözte maga mellől Richard-ot és ahogyan most ő üldözi el Dereket. Az egyik csalódásom éppen ez az idei évadban, mivel csak a saját oldalát nézi és nem képes Derek szemével látni a dolgokat. A férfi feladta a családjáért élete legnagyobb lehetőségét, de ő mégsem értékeli. Ez pedig nem az a Meredith, akit előző évadokban megismertünk. Biztos vagyok benne, hogy ennek a történetszálnak lesz még folytatása, hiszen most ez az egyik legfontosabb mellékszál az évadban, de akkor is túl sok dráma ez most.

A másik lényeges történetszál Callie és Arizona kapcsolata, amely már eléggé várható volt, hiszen az előző évadban is meghatározó volt kettejük sorsa. Arizona balesete óta folyamatosan megy közöttük a harc és eléggé kiszámítható volt ez a szál. Ezzel igazából nincs is semmilyen bajom, mert eléggé hiteles. Azonban itt a minőségről annyit, hogy rendben van az, hogy nem járkálhat folyton Arizona bottal, de azért szalad a protézisével? Én úgy emlékszem, hogy ő elveszítette a lábát, de folyamatosan észreveszem azt, hogy a készítők erre nem figyelnek, vagy szimplán nem érdeklik őket. Már az előző évadban is észrevettem olyan részleteket, amikor balett cipőben volt és látszott, hogy nincsen protézis. Talán jobban kellene figyelniük a vágásnál, mert ez bizony ront a minőségen.

Szerencsére az évadban voltak kellemes csalódások is, hiszen Maggie Pierce szerepében Kelly McCreary egészen kedvelhető karakter és bízom benne, hogy az is marad. Hasonlít Christina-hoz, hiszen ő is épp olyan ambiciózus, de egyáltalán nem olyan rideg és nem tudná pótolni őt. A fiatal doktornő története azonban már sokkal drámaiabb. Az előző évad végén ugyanis kiderült, hogy ő Ellis Grey eltitkolt gyereke, akit örökbe adott. Komolyan, tisztára olyan, mint egy brazil szappanoperában. Nekem már ez is nagymértékben rontott a minőségen, mert korábbi évadokban nem volt semmi ilyesmire utaló tény. Nem is lehetett volna, hiszen ezt csak most találták ki, de ez így nevetségesnek tűnik. Olyan ez, mint a szappanoperákban, vagy mint a Barátokköztben, ahol előbb vagy utóbb mindenkinek előkerül egy házasságon kívüli gyereke. Mindezek mellett Ellis Grey karaktere éppen olyan volt, aki mindig az egyszerűbb megoldások híve volt. A karriere érdekében elválasztotta Meredith az apjától, valamint ő maga is elhagyta Richardot. De mégis megtartott egy gyereket csak azért, hogy aztán örökbe adja? Nekem ő mindig is olyannak tűnt, mint Christina, aki inkább abortuszra ment, mert szerette volna a gyerekét és nem tudta volna elhagyni. A színésznő, Kelly McCreary-t egyébként nagyon szeretem, mert már az Emily doktornő c. sorozatban is szerepelt, ahol mellesleg szívsebésznek készült, de így ezzel a történettel bekerülni a sorozatba nevetséges volt. Nagyon nem tetszett ez a befejezés az előző évadzárónál és most sem tetszik a kimenetel. Bár az legalább pozitívum, hogy Richard így nincsen egyedül, mert előbb – utóbb úgyis össze fognak barátkozni.

Az évadban még kettő kibontakozó cselekményszál van és talán így most ez az egyik legtöbb szálat tartalmazó évad. Az egyik a szintén új szereplővel kapcsolatos, hiszen Caterina Scorsone vendégszereplőből állandó karakter lett Amy Sheperd-ként. Amy most keresi a helyét a klinikán és az életében is, és nekem nagyon úgy tűnik, hogy ő és Owen hamarosan egy pár lesz. Szerintem össze fogják hozni őket, ami talán nem is lenne annyira rossz. A másik történetszál pedig April Kepner terhessége. Reménykedtem abban, hogy bonyodalmak nélkül lesz egy terhesség a sorozatban, de úgy tűnik, hogy ez így az íróknak nem lenne túl érdekes, és ha belegondolok, April és Jackson életében még nem is volt olyan nagy törés. Mindketten átélték a lövöldözést, de minden nagyobb traumát könnyedén megúsztak. Úgy érzem, most ők sem fogják. A helyzet ugyebár az, hogy Aprilt megformáló Sarah Drew terhes, ezért a sorozatba is beleírták a terhességét. Nem tervezték el, de gondolom így már lesz egy újabb „dráma” és az utolsó részben ki is derült, hogy a babával nincs minden rendben. Ha életben marad is, akkor is fájdalmas élete lesz. Tényleg muszáj volt ezt? Erre mondtam azt, hogy ez már tényleg sok volt. Nem attól lesz jó műfajilag egy dráma, hogy minden egyes szereplő óriási tragédiákat él át. Sajnálom ezt a részt, de valahogy úgy érzem, hogy az is a háttérben van, hogy Sarah Drew szülése után nem lesz látható egy darabig vagy csak rövidebb részekre és talán így ki fogják írni April karakterét is hosszabb – rövidebb időre.

Úgy érzem, hogy nem vagyok elragadtatva a 11. évadtól. Kicsit azt látom, hogy megfáradt a történet és nem tudják mivel folytatni, ezért minél nagyobb drámákat írnak bele. Ettől pedig romlik a színvonal. Évekkel ez előtt mikor elkezdtem nézni a sorozatot, akkor azonnal megszerettem a gyakornokokat és a nácit annak ellenére, hogy senki sem volt élet - halál harca. És most ott tartunk, hogyha valaki boldog lesz a sorozatban az annak a jele, hogy előbb vagy utóbb óriási pofont fog kapni.