Ismét eltelt a hónap, és számomra eléggé eseménydús is volt. Ahogyan említettem már az előző hónapban ismét elkezdtem tanulni, ezért most kevesebb időm volt írni. Kicsit meg is látszott ez a blogon, mert a hó elején, amikor még nem jártam főiskolára, akkor voltak bejegyzések, majd egy kicsit megakadtak, aztán most hónap végén megint sorban jöttek egymás után. Majd igyekszem egy rendszert kiépíteni, bár eddig is akkor blogoltam, hogyha elolvastam egy könyvet. Most általában esténként szoktam írni, mert napközben vagyok elfoglalva az órai dolgokkal.

Visszatérve a blogra, ebben a hónapban öt regényt sikerült elolvasnom. Szintén megpróbáltam minél többféle műfajban olvasni, bár ahogyan máskor is, úgy most is leginkább a pillanatnyi hangulatom határozta meg az olvasmányaimat. Ennek ellenére most büszke vagyok arra, hogy tudtam magamat tartani ahhoz a tervemhez, amit előző hónapban tűztem ki, és minden tervezett regényt elolvastam. Fredrik Backman és Kemény Zsófi regényét már régóta terveztem, de csak szeptemberben vásároltam meg, illetve Lucy Maud Montgomery sorozatára pedig már régóta kíváncsi voltam.

Az előző hónapban megtiszteltetésnek vettem azt, hogy megkaptam a Liebster Blog Award-ot Anna’s books bloggerének köszönhetően. Ez úton is köszönöm neki, mert ez egy pozitív visszajelzés volt arról, hogy hiába, hogy ritkábban írok most, de ugyanúgy van igény rám.

Szeptemberben tehát a következő regényeket olvastam:

• Kemény Zsófi: én még sosem
• Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs
• Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál
• Martin Pistorius: Néma üvöltés
• C. S. Lewis: The Lion, the Witch and the Wardrobe

Kemény Zsófi regénye esetén leginkább azt tudom elmondani, hogy egy hétköznapi történet fiatalokról, de egyáltalán nem átlagos stílussal van megírva. Bár tudom, hogy jót is, rosszat is beszélnek róla, de szerintem nagyon olvasmányos volt a regénye. Jól ábrázolta a főbb szereplőket, és nagyon jól alakította a történetszálakat is. Ágó karaktere pedig fantasztikus volt, és engem vele fogott meg igazán. Tetszett, ahogyan a fiatal srác vívódott önmagával, de közben másokkal játszadozott kedve szerint.

A nagymamám azt üzeni, bocs c. regény már sokkal inkább magával ragadott. Olyan könyv volt ez számomra, amit lassan olvastam, mert minden egyes mondatának súlya van. Nem egy olyan regény, amit nehezen lehet megérteni, hanem elgondolkodtató. Hatással van az emberre, és ennél a kötetnél fontos volt az is, hogy tudjuk a sorok között olvasni. Észre kellett venni az olyan elejtett utalásokat, amelyek végül az egész regény üzenetéhez elvezettek bennünket. Fredrik Backman nagyszerű munkát végzett.

Lucy Maud Montgomery egy tipikus lányregényt írt. Tudtam az olvasás előtt is, hogy mit veszek a kezembe, de úgy voltam vele, hogy bár nem az én műfajom, de érdekel. És valóban, Anne története izgalmas volt, és felkeltette a figyelmemet. Nem éreztem egy világrengető jó könyvnek, de megértettem azt, hogy miért is volt képes 8 köteten át vezetni a lány életét. Ez egy olyan ritka történet, amelyen felnőnek emberek, és 100 évvel később is szívesen olvassák azok, akik már olvasták, illetve azok is, akik még nem. Mindig aktuális lesz a fiatal korosztálynak, de a felnőttek pedig szívesen nosztalgiáznak vele.

Martin Pistorius: Néma üvöltés c. regénye meghatározó olvasmány volt számomra. Nem hétköznapi történet, lényegében azt mutatja be, hogy csodák már pedig léteznek. Soha nem szabad feladni, mert ha erősen teszünk valamiért, akkor megtalálhatjuk a leglehetetlenebb helyzetekből is a kiutat. Ez a regény nagyon sokat tanított nekem, és sok mindenen elgondolkodtatott.

Végezetül pedig C. S. Lewis Narnia krónikájának a második kötetét olvastam. Ahogyan korábban is írtam, már többször olvastam ezt a regényt, mert az egyik kedvencem a sorozatból. Nosztalgiázás céljával vettem ismét a kezembe, és most is azt kaptam tőle, amit mindig: kellemes, olvasmányos, bár kissé gyerekes történetet. A legutolsó jelző azonban senkit se tévesszen meg, ugyanis egyáltalán nem rossz értelemben írom a gyerekest, hanem sokkal inkább pozitívumként. Nagyon önfeledt és vidám a regény.

Sokáig gondolkodtam két regény között, hogy melyik volt nagyobb hatással rám. Szívem szerint nem is választanék, mert mindkettőt nagyon meghatározónak érzem. Ez a kettő Fredrik Backman és Martin Pistorius regénye volt, de én az utóbbit választom. Miért? Mert úgy érzem, hogy sokkal több mindent adott az élettel kapcsolatban. Ez a regény nem egy kitalált történet, és éppen ezért sokkal nagyobb volt benne az erő. A nagymám azt üzeni, bocs c. regény is hangsúlyos, és sok tanulság van benne, de fikció miatt, nem lesz annyira meggyőző és hatásos, mint Martin története  A Hónap könyve tehát most Szellemfiú története lett.