Gyorsan eltelt a nyár első hónapja, amelyet én szinte teljes mértékben a pihenésnek szántam. Néztem jó sok filmet és olvastam is bőven. Összesen öt könyvet olvastam az elmúlt hónapban és még plusz kettőbe belekezdtem. Kicsit csúsztam a havi összefoglalóval, de csak azért, mert nem szerettem volna, hogyha egymás után teszem közzé az utolsó olvasott könyvemet, és az összefoglalót is.

Júniusban fogtunk össze néhány blogerrel Jodi Picoult 50. születésnapja alkalmából, amelyet néhány akadály ellenére sikerült véghezvinnünk. Többen jelentkeztek, mint ahányan végül írtak egy – egy bejegyzést, de nekem tetszettek azok a regények, amelyeket a többiek is olvastak. Ez úton is köszönöm azoknak, akik segítettek az ötletem megvalósításában. Számomra a Tizenkilenc perc nagyon jó választásnak bizonyult, mert így az Egyszerű igazság mellett immár ez is nagy kedvencem lett a szerzőtől. A nyáron pedig még el szeretném olvasni tőle az Elrabolt az apám c. regényét is. Az elkövetkezendő hónapban szeretnék több könyvet olvasni, de még nincsen pontos ötletem. A hónap végén ugyanis születésnapom volt, és ennek örömére kaptam néhány klassz könyvet, és most nem tudok választani, hogy mivel is folytassam. Majd amihez éppen kedvem lesz.

Mindezek mellett gondolkodom néhány változtatáson a bloggal kapcsolatban, és lehetséges, hogy megváltoztatom a címét. Még nagyon tervezési fázisban vagyok, de ha az változik, akkor több mindent is szeretnék változtatni. Egyetlen okom az, hogy túl hosszúnak találom, és szeretnék valami egyszerűbbet, rövidebbet. Van is néhány ötletem, de még gondolkodom. Nem kapkodok el semmit sem.

Júniusban tehát három regényt olvastam és mellette két képregényt. A képregényekről röviden csak annyit szeretnék, hogy szeretem ezt a műfajt, de nehezen találok nekem való témát. Megpróbálkoztam most Robert Kirkman The Walking Dead sorozatával, és bár tetszett, de volt néhány kifogásom velük kapcsolatban. Ezt bővebben ki is fejtettem a bejegyzésemben. Pörgősnek találtam ezeket a történeteket, de számomra a film jobbnak bizonyult a szereplők karakterét érintve.

• Ava Dellaira: Kedves halottak!
• Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
• Robert Kirkman – Charlie Adlard: The Walking Dead 3. – Menedék
• Robert Kirkman – Charlie Adlard: The Walking Dead 4. – Szívügyek
• Lily Blake: Hófehér és a Vadász

Ebben az egy hónapban tényleg elég sokféle műfajt olvastam, és valójában most két Hónap könyvét is választok, ugyanis a Kedves halottak! és a Tizenkilenc perc is hatással volt rám. Nem csodálom, hogy nem nagyon olvastam több regényt a hónapban, ugyanis ez a két történet annyira magával ragadja az embert, hogy utána nem nagyon vágyik másra. Mind a két regény olvasása után néhány napig nem nagyon olvastam, hanem inkább elgondolkodtam a két regény témájával kapcsolatban. Éppen ezért ajánlom és választom kedvenc olvasmánynak ezt a kettőt a hónapban. Szerintem ezekben senki sem fog csalódni, és mondom ezt úgy, hogy most egyikről sem részleteztem azt, hogy miért tetszik. Az okom ugyanis rövid: nekem lényegében mindkettő nagyon életszerű. Jodi Picoult megmutatja, hogy mindennek több oldala van, és minden történetet lehet többféle szemszögből is tekinteni. Ava Dellaira pedig fogott egy jó történetet, ami már alapvetően megfogja az olvasót. Azonban az egész kivitelezésében is felfedezhetünk olyan problémákat, amelyekkel a korabeli fiatalok szembenéznek. Ez pedig nem más, mint a felelősség vállalása.

A harmadik regényt pedig, ahogyan korábban is írtam, csak véletlen folytán választottam ki. Azonban tetszett, hogy ezt a klasszikus mesét, hogyan dolgozta át a szerző, és ez által vált igazán modernné. A következő hónapban mindenképpen meg fogom nézni a filmet, és írni fogok arról is. Kíváncsi vagyok, hogy azt hogyan kivitelezték, ugyanis ahogyan utána olvastam, sokaknak jobban tetszett a filmváltozat. Kíváncsian várom.

Most csak ennyit szerettem volna ebben a bejegyzésben. Majd a hónap végén bővebben jelentkezem. Addig is mindenkinek kellemes pihenést.