2017. jan 20.

Egy nagyszerű disztópia befejezése, de kissé csalódtam

írta: tees06
Egy nagyszerű disztópia befejezése, de kissé csalódtam

Cím: A ​hűséges

Szerző: Veronica Roth

Fordította: Logos

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió Kft.

Oldalszám: 456 oldal

Kiadás éve: 2016

Közel másfél évvel ez előtt kezdtem el a sorozat olvasását, de csak mostanra fejeztem be az utolsó kötetet is. Nem volt ennek különösebb oka, ugyanis érdekelt a befejezés, és az első kötet nagy kedvencem is lett. Még a második rész olvasása közben is hittem, hogy sok kérdés nyitva maradt, és akad még bőven kiaknázatlan lehetőség a történetben. Szeretem ezt a világot, amelyet Veronica Roth teremtett, mert annyira sok lehetőség van benne a csoportok egyhangúsága ellenére is. Ezzel a befejező kötettel azonban nem vagyok teljesen elégedett. Úgy hiszem, hogy az írónő sokkal több mindent is kihozhatott volna a lezáró kötetből, mint ahogyan tette. Kissé csalódott vagyok, de lássuk bővebben.

beavatott-sorozat.jpg

A videofelvétel közzététele után darabokra hullik a csoportokra épülő társadalom, ugyanis Evelyn zsarnokságra tör. A csoportnélküliek teljesen elfoglalják a várost, és senkinek sem adatik meg a választás joga. Többé nincsenek csoportok, ugyanis minden ember egyenrangú. A csoportok eltörlésével pedig elméletben teljes szabadságot biztosítanak, de kegyetlenül megtorolnak mindenféle ellenszegülést az új szabályok be nem tartásával szemben. Tris és néhány barátja pedig hamarosan döntést hoznak, és megpróbálnak kiszökni a városból azért, hogy meglássák, mi várja őket a városfalakon túl.

A legnagyobb problémám a regénnyel az volt, hogy baromi lassan bontakozott ki. Miután kijutottak a városból, kaptunk néhány érdekes információt, de hogy őszinte legyek, egyáltalán nem voltam lenyűgözve. Ez olyan tipikus amcsi megoldás, hogy akkor minden mögött a kormány állt, és kész, minden meg van magyarázva. Nem tetszett ez a fajta lezárás, mert nem éreztem benne fantáziát. Másrészt, a városon túli események szinten teljesen unalomba fulladtak. Semmi nem történt velük, és kissé kezdett szétesni a cselekmény. Úgy érezhettük, hogy ahogyan a kormány emberei nem tudják eldönteni, mit csináljanak Trisékkel, úgy mi magunk sem tudjuk, hogy mégis hová tartunk, vagy hogy egyáltalán fog – e bármi történni. Kaptunk egy – két apró részletet, de semmi lényegeset. Lehetőség lett volna megismerni a határvidéket, de helyette inkább repültünk egyet, és megtudtuk, hogy milyen nagy a világ. Ezektől a részletektől pedig egyáltalán nem voltam elragadtatva.

clipboard01_a2e4.jpg

A történetben azonban megfogott a géntiszták és sérültek közötti különbség, pontosabban a kettejük közötti szembeállítás. Megismerhettünk egy új világot, de igazából, ebből sem tudtunk meg túl sok mindent. Megtapasztaltuk, hogy eléggé erőteljes rasszista bánásmódban van részük a sérült génekkel rendelkezőeknek, de erről sem kaptunk túl sok információt. Olyan érzésem volt, hogy sok mindent meg akart magyarázni a szerző, de végül mindenből csak egy kicsit tudtunk meg, hiszen sokkal erőteljesebb lett volna ez a különbség is, hogyha jobban megismerjük a határvidéket. A kutatóközpontban ugyanis csak olyan emberek voltak, akik többségben támogatták a kormányt, és nem ítélték el ezt a fajta diszkriminációt. Ezzel szemben Tris kiemelte a lényeget, amikor elmondta Tobiasnak, hogy semmit nem változtat rajta az a tény, miszerint sérültek a génjei, hiszen nem az határozza meg, hogy valójában, milyen ember. A tudósok minden bizonnyal nem értenek egyet ezzel az állítással, de én teljes mértékben támogatom. Nem ítélkezni kell, hanem megismerni, és csak aztán véleményt alkotni. Azért, mert valaki azt állatja, hogy egy adott jelenség rossz, még nem feltétlenül van így. Ez teljes mértékben átültethető a mai társadalmunkra is, hiszen nap, mint nap látni olyat, hogy valamiről megjelenik egy kamuhír az interneten, és se perc alatt elterjed. Az emberek sokszor nem gondolkodnak, hanem csak ítélkeznek. Valójában az ilyen apró üzenetek miatt szeretek olvasni, mert ezek szép tanulságok, amelyeken sokan talán el sem gondolkodnának.

a-beavatott-sorozat-a-huseges-3.jpg

A regényben mindezek mellett sajátosságnak éreztem a váltott nézőpontot. Kezdetben ez sem nyerte el a tetszésemet, de aztán ráéreztem az erősségére, hogy miért is van erre szükség. Jó megoldás volt a szerzőtől, mert így sokkal jobban megismerhettük Tobiast is. A történet befejezéséről viszont csak azt szerettem volna, hogy kezdetben nagyon nem voltam elégedett. Mindvégig vártam, hogy lesz benne biztosan valamilyen csavar. Nem így lett, de végül megértettem, hogy nem lehet minden happy end. A veszteségek együtt járnak a harccal, és sokszor a legközelebb álló személyeket veszítjük el, amely a legnagyobb fájdalommal jár, de ez tesz minket emberré: a fájdalom. A regény befejezése mindenképpen meglepő és elgondolkodtató, sőt nekem a harmadik kötetből ez a rész tetszett a leginkább. Kidolgozottabbnak éreztem, mint az egész befejező részt, és szó mi szó, egy szerzőnek kell a bátorság egy ilyen befejezéshez, hiszen rajongók milliói fejezhetik ki nemtetszésüket.

A sorozat megjelent részei: 

  • Veronica Roth: Négyes
  • Veronica Roth: A beavatott
  • Veronica Roth: A lázadó
  • Veronica Roth: A hűséges
Szólj hozzá

disztópia Könyv Veronica Roth A lázadó A beavatott A hűséges