Cím: A ​barátságos óriás

Szerző: Roald Dahl

Fordította: Nagy Sándor

Illusztrálta: Quentin Blake

Kiadó: Kolibri Kiadó

Oldalszám: 286

Kiadás éve: 2016

Roald Dahl norvég származású, de angolul alkotó szerző, aki gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt való könyveivel szerzett hírnevet. A regényei mai napig is népszerűek és sokak által kedveltek. Legismertebb művei között említhető a Karcsi ​és a csokoládégyár, a Matilda és A barátságos óriás, amelyek közül az utóbbit tavaly filmesítették meg. Ez által ismételten a köztudatba emelkedett.

Szofi egy árvaházi kislány, aki egyik éjszaka képtelen elaludni, majd az ablakban bámészkodva egy hatalmas, több méteres alakot vesz észre. Azonnal visszaszalad az ágyába, de ekkor már késő. A rejtélyes alak ugyanis hirtelen takaróstul felkapja, és magával viszi. Nem tudja, merre tartanak, vagy hogy egyáltalán ki is a rejtélyes figura, de hamarosan egy új világot ismer meg. HABÓ elmesél neki mindent, és szinte azonnal barátságot kötnek. Hamarosan pedig dönteniük kell, hogy hogyan mentsék meg a világot.

Nem voltam túlságosan lenyűgözve ettől a történettől, mert eléggé egyhangúnak éreztem a regényt.  A történet első fele gyenge volt, bár szerintem az eleje kissé ijesztően is hathat. Ahogyan a szerző bemutatta nekünk HABÓ-t, az nem éppen a legpozitívabb kép, hiszen azon kívül semmit sem tudtunk, hogy gondolkodás nélkül elrabolt egy kislányt. Sejtelmes volt ez a kezdés, ami kissé ijesztő is, hogyha belegondolunk, de mindenképpen izgalmas. Utána azonban eléggé vontatott volt a cselekmény, mert alig történt valami. Szofi felháborodott egyes dolgon, amíg másokon csodálkozott. Valójában a mesén belül is elmeséltek egy újabb történetet, mert sok mindent olvashattunk az óriásokról, amely nekem nem volt túlságosan érdekes. Nem azért, mert nem érdekelt, hanem azért, mert túlságosan hosszasan fejtette ki a szerző. Kissé úgy éreztem, hogy késlelteti a történéseket, és sok mindent elmond nekünk, de ezek nem feltétlenül fontosak. Igazából, ez jelentős mértékben a regény hátrányának tekintettem, de szerencsére a történet vége felé felgyorsultak az események.

Kaptunk bőven izgalmat, és valamilyen szinten kalandban is volt részünk. Tetszett, hogy a történeten belül előtérbe került a furfangosság, amely sokszor hatalmasabb a fizikai erőtől. Ezt a történet tanulságának is tekinthetem, amelyet többféleképpen is értelmezhetünk. Előbb gondolkodj, mielőtt cselekszel, és lehetséges, hogy nem kerülsz bajba. A történet vége érdekesen alakult, és én kezdetben nem gondoltam volna, hogy ilyesmi fog történni. A szerző jól alakította a fordulatokat, és nem igazán volt kiszámítható ez a befejezés.

A szereplők között sokakat megkedveltem. A királynő megjelenése meglepett, de nagyon tetszett a karaktere. Szofi és HABÓ is könnyen megkedvelhetőek, de különösen HABÓ beszédstílusa keltette fel a figyelmemet. Időnként, még nekem is el kellett gondolkodnom, hogy pontosan mit is szeretne kifejezni az óriás. Egy biztos, érdekes szlenget használt, amelyet időnként a katonaság sem véletlenül érzett sértőnek. HABÓ azonban egy őszinte, de barátságos óriás, akinek ami a szívén, az a száján.

A negatívumok ellenére is úgy érzem, hogy olvasmányos kötet volt, és könnyen el lehetne olvasni gyerekeknek is akár egy – két nap alatt, de én csak a fentebb említett okok miatt húztam el. Kissé untam az egyhangú fejezeteket egymás után, de amint elérkeztem a cselekmény fordulatához, már alig tudtam letenni. Talán több ilyen fordulatot is beleszőhetett volna a szerző a történetbe, de még ezek ellenére is bátran ajánlom mindenkinek.