Cím: Adrian ​Mole újabb kínszenvedései

Szerző: Sue Townsend

Fordító: Békés Pál

Kiadó: Móra Könyvkiadó

Oldalszám: 282 oldal

Kiadás éve: 1986

Sue Townsend 1982-ben írta meg az Adrian Mole sorozatának első kötetét, amely a ’80-as évek egyik legkeresettebb könyve lett. Először bestselleré vált, majd pedig az egyik legsikeresebb történet lett, amelyet azóta is olvasók milliói imádnak. 

Kedves Adrian!

Mondhatom, neked aztán nincsen egyszerű gyerekkorod. Hogyha találkoztál volna egy törtető gyermekpszichológussal, akkor biztosan bestselleres szakkönyveket írhatott volna a gyermekkorodról. Az alapján, amiket a szüleid művelnek, időnként felmerült bennem a kérdés, hogy mégis hogyan lettél normális? (Bár megmondom őszintén, még nem tudom, hogy egyáltalán normális felnőtt lesz – e belőled…) Viszont a másik kérdésem, hogy ezekben a szituációkban, mégis ki viselkedik felnőttként? Te? Vagy a szüleid? Én inkább téged érezlek felnőttnek egyes szituációkban, és nem a szüleidet, akik bizony eléggé össze tudják maguk körül kuszálni a szálakat. Apud megelőzhette volna a bajt, hogyha Botsáska terhességét elmondja anyuddal. Sőt, anyud is megelőzhette volna, hogyha közli a tényt, megvan a valószínűség arra, hogy nem ő az apa. Érdekes dolgok ezek, szinte már olasz szappanoperákba való sztorik. Mindezek mellett te eléggé bátran viselted a sarat. Komolyan nem tudom, hogy hogy nem kattantál be, bár valljuk be, egyszer azért sikerült. Nem lehetett egyszerű felállni a padlóról, de hogy ne szegjem kedvedet, lesz még bőven pofon az élettől. Túl fiatal vagy még.

Meg kell jegyeznem azt is, hogy most imádtam a kommentjeidet. Nagyon szórakoztatóak azok, amiket a világról és az emberek működésével teszel. Imádtam a szarkasztikus humorodat, pláne azt, hogy magadon is tudsz nevetni. Nem írnál ennyire őszintén ezekről, hogyha nem éreznéd, hogy ebben azért van egy kis irónia is. Gondolok arra, ahogyan beszámoltál anyud és a csekk kálváriájáról. Az újságcikkes sztorik voltak a kedvenceim. Ezek a firkászok bármit megtesznek egy – egy jól sikerült sztoriért, hogy azok még hatásosabbak legyenek. 

Szomorúan olvastam azt is, hogy neked is szembe kellett nézned azzal, hogy milyen elveszíteni valakit. Tudom, hogy Bert sok nehéz pillanatot okoz neked, és sokszor nem könnyű vele, de azt is érzem, hogy szereted. Az pedig, hogy elveszítette a feleségét, senkinek sem volt könnyű. Te is megtapasztalhattad, hogy az élet múlandó és semmi sem állandó. Nem könnyű elengedni valakit, de időnként kénytelenek vagyunk, és a halál mindig körbevesz bennünket. Előbb – utóbb mindenkinek szembe kell néznie a vesztességgel, de meg kell jegyeznem, hogy te büszkén viselted. Lassan már kész felnőtt vagy.

Ui.: Várom a következő naplódat, illetve hamarosan olvasom. Kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még számodra a sors, és remélem a szüleid előbb – utóbb rendezik az életüket. Mindezek mellett, ne félj a záróvizsgáktól. Nem olyan para az. Csak a tanárok és felnőttek reagálják túl azért, hogy még a legrosszabb tanulók is készüljenek. Tudod, amitől tart a diák, arra jobban felkészül.

Egy olvasód