Cím: Csak ha te is akarod

Szerző: Margaux Fragoso

Fordító: Bozai Ágota

Kiadó: Nyitott Könyvműhely Kiadó Kft.

Oldalszám: 398 ol

Kiadás éve: 2011

Margaux Fragoso saját molesztálásának a történetét írta meg 2011-ben megjelenő, Csak ha te is akarod c. könyvében. Az eredeti Tigre, tigre könyvcím utal közös játékukra, amelyet gyerekként játszottak, de a magyar cím ettől már sokkal szókimondóbb. A „csak ha te is akarod” kifejezés rámutat a pedofil férfi módszerére, vagyis arra, hogy mindent csak a kislány beleegyezésével tett. Pontosabban, elhitette vele, hogy mindaz, ami történik, azt ő is akarja. A regény már attól sokkoló, hogy megtörtént esetet dolgoz fel, amely 15 éven át tartott, de mindezek mellett szinte hihetetlenül részletesen idéz fel mindent.

A szerző hétéves korában találkozott először Peter Currannel, aki kezdetben egy kedves, ötvenes éveiben járó férfi volt. Élettársával nevelte annak két fiát, akikkel rendszeresen eljártak közös programokra.  Peter később meghívta Margaux-t és édesanyját otthonába, amely azonnal elbűvölte a kislányt. Peter háza ugyanis tele volt állatokkal, amelyeket ő gondozott nyugdíjas évei alatt. A kislány hamarosan rendszeresen elkezdett járni édesanyjával a férfi házába, akivel egyre közelebb kerültek egymáshoz, majd hamarosan eljött az a bizonyos születésnapi ajándék is. Margaux helyzetét csak az bonyolította leginkább, hogy saját családjával sem volt minden rendben. Az édesanyja folyamatosan pszichiátriai kezelés alatt állt, az édesapja pedig alkoholista volt, aki időnként bántalmazta a feleségét. Margaux-nak tehát egyfajta menedék volt Peter háza, de később ez lett a pokol számára.

Már a könyvet olvasva voltak különféle érzéseim az egész művel kapcsolatban, de az olvasást befejezve azonnal az jutott eszembe, hogy iszonyatosan felkavaró történet, de hihetetlenül jól meg van írva. Ezt nem is ragoznám tovább, azonban lenne egy tanácsom azoknak, akik el szeretnék olvasni a könyvet: Felejtsétek el az előszót. Engem csak összezavart, és valahogy nem éreztem odavalónak. Sokkal hasznosabb elolvasni a könyv befejezését követően, ugyanis egy magyarázatot kapunk, ami nekem nem volt teljesen világos akkor, amikor még egyáltalán nem ismertem a történetet és a szereplőket sem.

Ez a történet nagyon jó példa arra, hogy molesztálás során a legtöbbször hátrányos helyzetben élő gyerekek vannak. Az utószóban a szerző is beismeri ezt, hogy bizony a legtöbbször ilyen kisgyerekekre vadásznak a pedofilok. Ez pedig talán válasz is lehet az egyik kérdésemre. Bennem ugyanis szinte végig az a kérdés motoszkált, hogy hogyan lehet az, hogy senki nem vette észre, hogy mi történik? Hogyan tudták 15 éven át titokban tartani? Valójában úgy hiszem, hogy mind Peter, mind pedig Margaux családja sejtette, de nem akarták beismerni önmaguknak. Erről biztosan sokat lehetne vitázni, és elemezni ezt a szituációt, de nem igazán éri meg. Nekem nem célom most bűnösre rámutatni, hiszen ez egy nagyon komplikált helyzet. Bűnös volt Peter, de mindezek mellett Margaux édesanyja, amiért túlságosan megbízott a férfiban, és a szerző édesapja is, amiért nem foglalkozott a pletykák ellenére sem a lánya helyzetével. De mindezek mellett ott volt Peter családja is, akik mindvégig a házban tartózkodtak.

A történetet olvasva megfigyelhető az is, hogy a szerző hogyan menekül, vagy éppen milyen hatással van rá a molesztálás. Hitt Peternek, és szerette a férfit, de később meggyűlölte őt azért, amit tett vele. Elvette a gyerekkorát, és lényegében miatta is lett kitaszított. Bár a gyerekek nem tudták az iskolában, előbb – utóbb elkezdtek pletykálni, és kizárták Margaux-t. Mindezek pedig csak rontottak a helyzetén, hiszen a lánynak nem maradt senkije sem. Nem volt egy olyan személy sem az életében, akihez segítségért tudott volna fordulni. Azt kell mondanom, csak Peter volt számára.

A regénynek komoly mondandója van, és felhívja egy fontos problémára is a figyelmet. Sokan ugyanis úgy élik meg a molesztálást, ahogyan Margaux nagyszülei is tették. Elhallgatják, és élik tovább az életüket, ahogyan addig is. Nem törődnek a történtekkel, de ez komoly lelki problémákat tud okozni. A könyv erre is felhívja a figyelmet amellett, hogy sokkolja az embert. A kronologikusan felépített történetet könnyű nyomon követni, de időnként talán túlságosan is részletes volt. Külső szemlélőként nagyon sok mindent megtudtam, és néhol ez iszonyatosan elrettentett, majd muszáj voltam lerakni a könyvet azért, hogy később tudjam folytatni. Érdekelt ugyanis a történet, mert olyan könyv ez, amelyet nem tud sokáig húzni az ember. Vagy gyorsan elolvassa, vagy félbehagyja, mert nem bírja a gyomra. Szerintem éppen emiatt van az is, hogy nem lehet felkészülni egy ilyen témájú regényre, és nem is lehet ajánlani akárkinek. Leginkább azért ajánlható a könyv, hogy ébredjenek fel bizonyos szülők, és figyeljenek jobban a gyerekeikre.