Szerző: C. S. Lewis

Cím: A Hajnalvándor útja

Fordító: Liszkay Szilvia

Kiadó: Harmat Kiadó Alapítvány

Oldalszám: 268

Kiadás éve: 2013

A Hajnalvándor útja a Narnia krónikák ötödik része, amelyet 1952-ben írt C.S. Lewis. Azonban ez is a többi kötethez hasonlóan csak később, a filmváltozatok megjelenésekor lett népszerű. A Hajnalvándor útja c. film 2010-ben jelent meg, amely a megszokottakhoz képest nagyon eltér a könyvtől.

A történet szerint ismét egy év telt el azóta, hogy a Pevensie testvérek hazatértek Narnia csodás világából. A testvéreket azonban idén nyáron a szülők elválasztották egymástól, mivel Peter Digory bácsikájához utazott tanulni, ezzel szemben Susan-ra csak szórakozás vár, hiszen az egész nyarat Amerikában tölti szüleivel. Mindezek mellett Edmund-ot és Lucy-t unokatestvérükhöz küldik, ahol folyamatosan el kell viselniük az idegesítő és kötözködő Eustace-t. Éppen ezért a legjobb dolog, ami csak történhetett velük az, hogy feldobják nyarukat egy utolsó utazással Narniába. Edmund és Lucy most utoljára utazott Narniába, ahol a már királyi címet viselő Caspian-nel tartottak és fedezték fel Narnia ismeretlen vidékeit. A könyv érdekessége pedig az, hogy véletlenül a két testvérrel együtt unokatestvérüket is beszippantja az a kép, ami Narniába jutatja őket. Bár ha úgy vesszük, ebben a világban semmi sem történik véletlenül.

Ez az első olyan kötet, amely nem teljesen Narnia megszokott vidékén játszódik. Most nem a csodás beszélő lényekkel ismerkedünk tovább és küzdünk valamilyen idegen hatalom ellen, hanem egy rejtély nyomába indulunk. Caspian célja ugyanis az, hogy megtalálja édesapja eltűnt barátait, akiket még Miraz király üldözött el a birodalomból. Ennek pedig egyetlen módja az, hogyha embereivel együtt a Hajnalvándorra felpakolnak és kihajóznak a tengerre. Ha valaki beszélő állatokkal akar találkozni, akkor annak nem ez a rész lesz a kedvence. Az egész történetben egyedül Hős Cincz Vitéz szerepel, aki most sem ijed meg semmitől sem és célja megtalálni Aslan országát.

A kötetek között most egy hasonlóságot fedeztem fel, ugyanis még Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény c. regényben Edmund jelent meg egy idegesítő kisfiúként, aki csak saját magát tartotta fontosnak, most ebben a szerepbe Eustace került. Kezdetektől fogva nagyszájú, kötözködő, mindentudó gyerek – nem túlzok, ha azt mondom, hogy minden rossz megvan benne, ami csak egy korabeli fiúban meg lehet. Ő egy olyan gyerek, akit még ajándékként sem fogadnak el a rabszolgavásáron, de a kalandok során neki is sikerül megváltozni és egészen szerethető karakter lesz. Valahogy úgy alakul a sorsa, mint Edmund-nak is és kíváncsi vagyok arra, hogy mi vár még rá Narniában.

Az igazat megvallva nekem nem ez volt a kedvenc történetem, sőt a leggyengébbnek éreztem. Ennek pedig egyetlen oka az, hogy túl sok kaland volt, ami önmagában nem lett volna gond akkor, hogyha jut rá idő. A könyv mindössze 16 fejezet, és szinte 2-3 fejezetenként egy újabb és újabb kalandot olvashatunk. Találkozhatunk rabszolgaárusokkal, sárkányokkal, láthatatlan lényekkel, gonosz varázslóval, rémálmokkal és még sorolhatnám. Nekem túlságosan is összecsapottnak tűnt, mivel egy – egy eseményt túl gyorsan tudtak le a szereplők és még úgy olvastam volna róla. Körülbelül a könyv első felénél éreztem ezt, majd a gyügyüknél változott a véleményem. Innentől kezdve ugyanis már csak egy szálra koncentrál a történet és sokkal összeszedettebb és kidolgozottabb lesz. Nem azzal volt a problémám, hogy túl sok kaland volt, hanem hogy jobban ki lehetett volna még bontani plusz 100 oldalban.

A könyv másik negatívuma számomra az volt, hogy az egész történet során Lucyt egy tehetetlen kislányként ábrázolta az író és így is bántak vele a többiek. Egyetlen női utasként észrevehető a kivételezés, de úgy hiszem, hogy ő már a korábbi történetek során bebizonyította, hogy nem egy gyenge, ügyetlen kislány. Szintén a gyügyüknél változott a véleményem erről, ugyanis itt végre hagyták, hogy saját maga döntsön és ne pedig Caspian vagy Edmund mondja meg neki, hogy mit csináljon. Túlságosan is védelmezték, valójában ez zavart, ami lehet másoknak nem jelent gondot.

A történet végén azonban most is elbúcsúzunk néhány karaktertől. Hős Cincz Vitéz már nem fog visszatérni, ahogyan Edmund és Lucy is elköszönt. Mindkettőjükkel Aslan közölte a hírt, mivel már nagyok és kellően megismerték Narnia világát. Nekem Lucy volt a kedvenc szereplőm és kicsit sajnálom azt, hogy már nem fogok róla olvasni, de mint minden történetnek vége lesz egyszer, úgy az övének is. Kíváncsian várom az utolsó két kötetet és remélem lesznek még hasonló kalandban részem. Az én általam tapasztalt negatívumok ellenére egyszer mindenképp ajánlatos elolvasni ezt a kötetet is.