Szerző: Agota Kristof

Cím: Tegnap – A Szörny

Kiadó: Cartaphilus Kiadó Kft.

Oldalszám: 218

Kiadás éve: 2012

Agota Kristof Trilógia c. regényéről nem is régen írtam, és már akkor biztos voltam bennem, hogy nekem ennyi nem lesz elég az írónő munkájából. Amikor pedig múlt héten az ajándékutalványomat vásároltam le, azonnal ez volt az első könyv, ami megtetszett. Miért is? Mert már egyszer bizonyított nekem az írónő, illetve olvastam, hogy a Tegnap c. rövid történetében életrajzi vonások fedezhetőek fel. Az életrajzi ihletésű könyveket pedig imádom, bár ebben az esetben csak saját tapasztalatok, érzések jelentek meg.  A négy drámát pedig csak otthon fedeztem fel, és bevallom őszintén, hogy nem vagyok az a drámakedvelő olvasó, de ezek nem okoztak csalódást.

A Tegnap c. regénye egy férfiról szól, aki szinte egész életét hazugságban élte le. Nem volt könnyű gyermekkora, majd elszökött otthonról, és külföldön boldogult. Mindig is volt egy gyermekkori szerelme, aki egész életében elkísérte. Line fontos volt számára, majd amikor megkapta, akkor változott meg igazán az élete. Érdekes történet volt ez, mivel Tobias folyamatosan hazugságban él. Line kivételével senki sem tudja, hogy pontosan kicsoda ő, de nem is bánja. Nem érzi fontosnak azt, hogy elárulja az igazságot.

Az írónő tökéletesen mutatta be azt, hogy milyen az, amikor valaki menekül a múltja és önmaga elől. Tobias megváltoztatta a nevét, és mindent letagadott. Árvának vallotta magát, pedig a szülei életben voltak. Igazából szégyellte azt a valakit, aki korábban volt. De tényleg jobb ezért hazugságban élni? Nem egy teljes életét ismerhetünk meg a történetből, hanem csak egy részét. Tobias körülbelül a harmincas évei elején járhat, amikor Line újra felbukkan az életében. Érzelmekben viharos, de eléggé egyedi történet az övék, aminek nem lesz a legszebb vége. Azonban nem akarok többet elárulni róla. A történet vége viszont megmutatja azt, hogy Tobias inkább választotta a hazugságot. Tényleg ilyenek lennénk? Úgy érzem, hogy ez egyfajta kritika is a szerző részéről, hiszen nap mint nap hallani lehet arról, hogy egyre többen hagyják el az országunkat, és kezdenek új életet valahol máshol. Ezek az emberek pedig hajlamosak arra is, hogy letagadják a múltjukat, ahogyan tette ezt Tobias is.

A történetben a szerző valós élményei a gyárban való munka során jelennek meg. Leginkább Line karakterében érzem a hasonlatot az érzéseivel kapcsolatban. Line szenvedett, amíg ott kellett dolgoznia. Nem szerette azt a munkát, sőt megalázónak tartotta olyannyira, hogy szinte alig beszélt valakivel. Csak akkor szólalt meg, hogyha muszáj volt. Szép párhuzam volt ez Agota Kristof és Line között. Érezhető egy kisebb párhuzam Tobias karakterében is, azonban számomra idegesítő volt az ő jelleme. Tobias szintén írt, ahogyan maga az írónő is emigrálását követően. Azonban a férfi egy álomvilágban élt, és elvakította a szerelem. Nem volt képes meglátni azt, hogy mi is valójában a helyzet. Ezt pedig soha sem dolgozta fel teljesen.

A négy dráma esetén leginkább az vehető észre, hogy ezek nem a klasszikus értelemben vett drámák. Természetesen műfajilag megfelelnek a drámának, de nem a megszokottak ezek. Több a mondanivaló és a rejtett igazság. Számomra az furcsa volt, hogy a könyv borítóján csupán A Szörny c. művet emelték ki, és a többit nem, de talán azért, mert annak van a legsúlyosabb mondandója.

A Szörny c. dráma azt mutatja be, hogy egy apróságként kezdődő dolog hogyan is tudja teljesen tönkretenni az embert. A történetben egy szörny kerül csapdába, ami miatt előbb – utóbb az egész falu el fogja veszíteni azt, amiért addig küzdöttek. Talán ez is egy kritika az élettel kapcsolatban, hogy hogyan tudjuk mi magunkat tönkretenni akkor, hogyha hazudunk önmagunknak, vagy akár egyetlen apró tény hogyan tudja megkérdőjelezni az egész addigi hitünket.

Az út, A járvány és a Vezeklés szintén tartalmaz kisebb nagyobb igazságot, de már nem annyira súlyosabbakat. Az út az leginkább egy jövőbeli látomás, ahol már nincsenek értékek. Elvesztek, és az emberek csak bolyonganak a világban mindenféle cél és értelem nélkül. Hervasztó egy jövő. A járvány esetén az öngyilkosság jelenik meg, nekem talán ez volt a leggyengébb dráma. Valahogyan nem éreztem semmilyennek. A Vezeklés pedig egy férfi életét mutatja be, aki kénytelen volt szembenézni az igazsággal. Ismételten az igazság – hazugság témája jelenik meg, amelyet Agota Kristof nagyon kedvelt, és éppen ezért nagy dolgokra tudta felhívni az olvasó figyelmét. A rövid terjedelem ellenére iszonyatosan sok mondandó van benne.

Összességében nem éreztem annyira jónak ezt a kötetet, mint a Trilógiát. Nekem a Trilógia az a csúcs. Azzal magasra tette a lecet az írónő, és ez a kötet nem sikerült annyira erősnek. Élvezetes olvasmány, a drámák rövidek, de annál inkább izgalmasabbak, azonban az egész könyv nem ragadott el úgy, mint a Trilógia esetén a testvérpár története. Az a könyv beszippantott, de ez csak kikapcsolódást nyújtott. Mindezek ellenére nem bántam meg azt, hogy elolvastam. Nem annyira kerek az egész könyv, de érdemes ezt is megismerni azoknak, akik érdeklődnek Agota Kristof munkássága iránt.