Cím: Születésnap

Szerző: Szabó Magda

Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó

Oldalszám: 278

Kiadás éve: 1962

Korábban már olvastam Szabó Magdától az Abigél c. regényét, és akkor a nagyon meg is tetszett az írónő stílusa. El is határoztam, hogy fogok még olvasni tőle, és most hónapokkal később el is olvastam a Születésnap c. könyvét. Határozottan lányregény, de egész kellemes olvasmány a felnőtté válás folyamatáról, és komoly tanulságokat is tartalmaz.

Illés Borbála tizennégy éves lesz hamarosan, és úgy gondolja, hogy ettől a naptól kezdve ő már bizony nagylány. Többé nem kezelhetik gyerekként, mivel betölti a tizennégyet. Ez a kor pedig azt jelzi, hogy ő immár felnőtt. Nem kezelhetik többé gyerekként, mert ő bizony már nagylány. Folyton ezeket mondogatja Bori, de azzal nincs tisztában, hogy nem a kor határozza meg azt, hogy ki gyerek, és ki felnőtt. Édesanyja is hiába mondogatja neki, hogy ne akarjon annyira felnőtt lenni, lesz ő még eleget felnőtt. Inkább élvezze ki azt a kis idejét, ami még maradt, és ne siettessen semmit sem. Mindennek eljön az ideje akkor, amikor kell. Így is történik, hiszen hamarosan Bori életében olyan súlyos dolgok történnek, amelyek nem teszik lehetővé, hogy gyerek maradjon. Ekkor pedig eldől az, hogy valójában elég érett - e már a felelősséghez, vagy sem.

Néhány hasonlóságot felfedeztem az Abigél c. kötettel kapcsolatban, hiszen itt is egy fiatal, tizenéves lány a főszereplő. Ahogyan Vitay Georgina, úgy Illés Bori is a felnőtté válás előtt áll, és egyikük sem sejti, hogy milyen megpróbáltatások várnak rájuk a közel jövőben. Mindkettőjük karaktere komoly jellemfejlődésen esett át a történet során, hiszen a regény elején mindketten csak a saját maguk érdekeit nézték, de a végére teljesen megváltoztak. Felnőtté válnak, és komoly döntéseket is meg kell hozniuk. Mindketten hasonlítanak abban, hogy ahogyan a legtöbb tizenéves lánynak, úgy nekik is a szerelem az egyik legfontosabb. Ginának komoly udvarlója van, amíg Bori pedig folyamatosan arról álmodozik, hogy ki szerelmes belé, vajon ki lesz a férje és így tovább. Majd egy napon betoppan életébe Soós Tibor, akit innentől csak Rudolfnak hív, mert ő már régen elhatározta, hogy így fogják hívni az ő férjét. Innentől kezdve sok minden Rudolfról szól, hogy ő milyen, és mennyire jó. Azonban ez csak gyermeki ábrándozás, hiszen Rudolf szinte meg sem jelenik, mert külföldön dolgozik. Bori azonban mindent eltervez: Hány gyerekük lesz? Hogyan fognak élni? Hogyan rendezik meg a házat? Mind – mind csupa gyermeki álmodozás, ami kicsit unalmas is lesz egy idő után. „Szerencsére” hamarosan megtörténik Bori életében a változás, és innentől válik érdekessé a regény. Komoly megpróbáltatások, amelyek rendesen megedzik a kislányt egyaránt fizikailag és lelkileg is. A regény azt példázza, hogy a felnőtt lét bizony nem csupa móka és kacagás. A felnőttséggel ugyanis komoly feladatok és felelősség jár.

A regény nagy előnye volt a korszak adta hitelesség. Szintén iskolai téma jelenik meg, ahol az őrs és úttörők működését is jól megismerhettük. Ebben az időszakban minden így működött. A kommunizmus sok mindent meghatározott, és mindezek visszaköszöntek a regényben is. Nem a kommunizmus hátrányai, hanem sokkal inkább az előnyei, mint pl. a közösség összefogó ereje. Együtt minden sokkal könnyebb, mint egyedül.

A történet másik nagy előnye az is, hogy nemcsak Bori és családja életét ismerhetjük meg, hanem az egész szomszédságét, és egy – két iskolai osztálytársét is. Nekem Szilvia egyáltalán nem volt szimpatikus karakter. Tipikus elkényeztetett gyerek, aki csak a külsőségekkel foglalkozik. A munka pedig szégyenletes számára. Természetesen voltak pozitív karakterek is, mint pl. Jutka, aki sokat szenvedett, és nem volt könnyű élete. Ennek ellenére mégis segítőkész és jó szándékú lány maradt. Ott segít, ahol tud. A szereplők esetén megismerkedhettünk olyan dolgokkal is, amely sok család életében jelen volt ebben a korszakban. A háború által nyomorék lett családfő, aki alkoholista lett, vagy az elárvult gyerek, esetleg az olyan lányok, akik házasság révén próbálnak előrébb jutni a társadalmi ranglétrán. Mindezek mellett ott voltak az olyan munkáscsaládok is, mint az Illés család, ahol az apa és az anya is éjjel – nappal dolgozik azért, hogy szűkösen, de mégis valahogyan megéljenek. Ha röviden jellemezném ezt a regényt, akkor csak azt mondanám, hogy ez a könyv a felnőtté válásról szól hiteles környezetbe helyezve.

Kiknek ajánlanám ezt a kötetet? Kötelező jelleggel a középiskolás lányoknak, akik bizony magukra ismerhetnek benne. Még egy olyan könyv, amely tökéletesen megállná a helyét kötelező olvasmányok között, hiszen bár lányok vannak többségben a regényben, mégis érdekes lehet a fiúknak is. A fiataloknak szól ez a könyv, és nem az a tipikus lányregény: csak lányoknak tele romantikával és a nagy Ő-vel. Nem, ez a regény nem ilyen, és szerencsére gyorsan túllép ezen, amíg ilyen is volt.