Általában úgy vagyok, hogyha túl vagyok egy nyugodtabb hónapon, akkor a következő épp annyira lesz zsúfolt, mint az előző volt nyugodt. Ebben a hónapban bőven kijárt nekem munkából, és nem tudtam annyit olvasni, mint szerettem volna, de 4 könyvet így is sikerült elolvasnom. Szóval, nem panaszkodom, bár a tervezett olvasmányok közül egy kivételével semmit sem olvastam, mert inkább a kedvem szerint választottam, de így is jól szórakoztam.

Júliusban befejeztem a Könyvpárbajra összeállított listámat. Talán ez a legnagyobb siker, ami a bloggal kapcsolatban ért. A választott 11 könyv közül mostanra olvastam el mindent, és összességében nagyon élveztem. Amikor összeállítottam a listámat, akkor próbálta azt, hogy minél sokszínűbb legyen, és ne olvassak két könyvet egy szerzőtől. Remélem jövőre is indítják a párbajt, mert ahogyan a Blogangyalkában is szívesen veszek részt, úgy ebben is. A listám a következő volt:

Robert Galbraith – A selyemhernyó

Camilla Lackberg - Eltitkolt életek

Jodi Picoult: Egyszerű igazság

Agota Kristof – Trilógia:  A nagy füzet, A bizonyíték, A harmadik hazugság

Hannah Sophie – A monogramos gyilkosságok

Agatha Christie - Miss Marple

Stephen King – Joyland

Agatha Christie – Tíz kicsi néger

Veronica Roth – A beavatott

James Dashner - Az útvesztő

J. K. Rowling - Harry Potter and the Deathly Hallows 

Most őszintén bevallom, hogy nincsen ötletem arra, hogy mit fogok olvasni a következő hónapban. Továbbra is tervben van Wells Különc c. könyve, de majd meglátom milyen kedvem lesz, ugyanis régóta szeretném már elkezdeni az Éhezők viadala trilógiát is. Jelen pillanatban pedig E. Lockhart: A hazudósok c. regényét olvasom, amellyel eddig kétes érzéseim vannak, de majd kiderül. Szerintem a héten már be is fogom fejezni, és legkésőbb a jövő hét elején megírom a bejegyzést róla. Mindezek mellett pedig tervezek egy nyári olvasmányokkal kapcsolatos bejegyzést, ahol szeretnék összegyűjteni néhány könyvet, amit érdemes a nyáron olvasgatni. Leginkább olyan regényekre gondolok, aminek nincsen komolyabb mondanivalója, és könnyed, szórakoztató olvasmány. Olyan könyvekről akarok majd írni, amelyeket nyugodtan magunkkal vihetünk nyaraláskor, vagy csak hosszabb utazásokra.

Ahogyan említettem a hónapban mindössze 4 könyvet olvastam. Ezek a következőek voltak:

Paula Hawkins: A lány a vonaton

Stephen King: Joyland

Agatha Christie: A hét számlap rejtélye

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Sokáig hittem azt júliusban, hogy Paula Hawkins regénye lesz a Hónap könyve, de mégsem így történt. A lány a vonaton egy kellemes és olvasmányos krimi, amelyben egyedül azt hiányoltam, hogy túl rövid volt. Szívesen olvastam volna még, de vége lett. Ettől eltekintve azonban egy csavaros, és jól megírt krimit kaptunk. Nyugodtan mondhatom, azt kaptam, amit vártam.

Stephen King és Agatha Christie esetén azonban már mást kell mondanom. Mindkettő szerzőt szeretem, és ezen regényeik is kellemes olvasmányok voltak, de mindkettő esetén többet vártam. Nem csalódtam, de nem azt kaptam, amit szerettem volna. King esetén egy sokkal könnyedebb és egyszerűbb regényt, ami nem volt annyira magával ragadó. Agatha Christie esetén pedig egy nem megszokott krimit, hiszen ez úttal sem Miss Marlpe, sem Hercule Poirot nem jelenik meg. Ez nem lett volna baj, de mégsem tudott úgy megfogni, ahogyan máskor. Bár az is lehet, hogy csak én nem voltam kellő mértékben befogadó ebben a nagy hőségben.

Az utolsó könyv a hónapban, és számomra a Hónap könyve is Cecelia Ahern Ahol a szivárvány véget ér c. regénye. Ahogyan a tegnap írt bejegyzésemben is említettem, kellemes csalódás volt számomra ez a kötet. Nem vagyok egy romantikus regény rajongó, de ez a könyv magával ragadott. Ma pedig Anitiger blogján olvastam, hogy ő sem sorolja igazán romantikus műfaj alá, hanem sokkal inkább fejlődésregénynek nevezi. Egyetértek vele, mert én is észrevettem azt a hosszú folyamatot, amely során a szereplők felnőnek. Lényegében pedig ez állt igazán a középpontban, az, hogy hogyan tapasztalják meg a saját határaikat, és ismerik ki önmagukat. Mindezek során pedig számos fejlődésen mennek át, és rengeteget változnak a szereplők. Azért tartom ezt a hónap könyvének, és ajánlom leginkább olvasásra az összes többi közül, mert ez sokkal többet adott nekem, mint a többi. Nemcsak szórakoztató volt, hanem elgondolkodtató is. Legutoljára ilyet Stephen Chbosky Egy különc srác feljegyzései c. és Lisa Genova Megmaradt Alice-nek c. regénye kapcsán éreztem.