Októberben a megszokottól elfoglaltabb voltam, de mindig kerítettem időt a blogolásra. A hónapban összesen hat könyvet olvastam, amelyen én magam is meglepődtem, mert tényleg kevés időm volt, és mégis. Igaz időnként megcsúsztam a bejegyzésekkel, és már két könyvet is befejeztem, amikor végre volt időm írni róluk. Most november elején sem lesz jobb a helyzet, de majd igyekszem.

Ebben a hónapban is történt egy – két dolog, amit most nem tudok nem megemlíteni. Egyrészt teljesítettem az évi 50 könyv kihívást, amelyről hamarosan fogok majd írni egy összegző bejegyzést, és közzé fogom tenni azon regényeket, amelyeket olvastam a kihívás keretein belül. Nem tudom, hogy ki mennyire jártas benne, de itt ugyebár meg voltak határozva a különféle pontokban, hogy milyen könyvet olvassunk. Volt néhány elég húzós pont, illetve volt, ahol kénytelen voltam kicsit tágítani a fogalmat. Egyik ilyen volt számomra az a könyv, amely a szülővárosban játszódik. Valójában ilyen nincsen, mert ahol felnőttem az egy kicsi falu, és nem írt erről a vidékről senki sem könyvet. Másrészt, még ha meg is említette valaki valaha is a regényében, akkor se tudnám én megkeresni azt a könyvet. Ez kicsit lehetetlen pont volt számomra.

A következő hónapban kezdetét veszi a 2016-os Könyvmoly Párbaj, amiről szintén fogok írni az elkövetkezendő hetekben. Ismét jelentkeztem, és közzé fogom tenni majd a listámat is, illetve írok néhány szót az idei párbajról is. Ahogyan az előző évben, úgy most is 11 könyvvel regisztráltam a kezdeményezésre. Majd meglátom, hogy mennyi időm lesz olvasni a listáról, hiszen általában aktuális kedvem szerint választok könyveket. A listán egyébként olyan könyveket említettem meg, amelyek többsége már nálam van, és nem úgy, mint tavaly, hogy még várnom kellett a megjelenésre is, mert azt hónapokkal elcsúsztatták.

A következő hetekben több kötet elolvasását is tervezem. Egyrészt folytatni akarom az Éhezők viadala sorozatot, illetve szeretném elolvasni Jodi Picoult Szelíd vadak c. regényét is. Ez a Találj rám c. könyvének az előzménye, ha jól tudom, de nem vagyok benne teljesen biztos. Az olvasás után majd minden kiderül számomra. Mindezek mellett már régóta tervezem Gayle Forman Ha maradnék c. könyvének az olvasását is. Ezt tulajdonképpen már azóta szeretném kézbe venni, hogy megnéztem a filmet. Ezzel kapcsolatban tervben van majd egy összehasonlítás is a filmmel kapcsolatban.

Az októberi hónapban tehát hat könyvet olvastam, amelyek a következőek voltak:

• Eowyn Ivey: A hóleány
• Suzanne Collins: Az éhezők viadala
• Dragomán György: A fehér király
• Simon Tamás: Vérmacska
• Simon Tamás: Vérmacska 2.
• Cressida Cowell: Így védd ki egy sárkány átkát

A hónapban az első regény, amit olvastam, Eowyn Ivey A hóleány c. kötete volt. Ez röviden csak úgy jellemeztem, hogy nem véletlen a Pulitzer – díj a könyvért. Most is így tartom, mert kevés az annyira hangulatos olvasmány, mint amilyen ez is volt.

Suzanne Collins trilógiájának az első része pedig azonnal magával ragadott. Régen olvastam már ennyire lebilincselő és izgalmas történetet. A disztópia már önmagában is egy érdekes műfaj, hiszen tele van fikcióval a jövővel kapcsolatban, amelyről mindenkiben él egyfajta elképzelés. Ezen regények pedig azt mutatják be, hogy milyen az, amikor megbukik ez a rendszer. Collins regényében pedig egy komoly társadalomkritika is megjelenik, amelyet én nagyon át tudtam érezni.

Dragomán György és Simon Tamás regényét is az évi 50 könyv kihívás kapcsán olvastam el. Az előbbit azért, mert szükségem volt egy olyan regényre, amelynek címében szín szerepel. Ez a kötet pedig azonnal megragadta a figyelmemet. Szeretem a történelmet, és egyik kedvenc időszakom a 19-20 század. Itt az utóbbi jelent meg, a világháború utáni időszak, de nemcsak hiteles volt, hanem izgalmas is. Valójában egy korrajz a regény, amelyet egy tizenéves fiú szemével látunk.

Simon Tamás regényeit pedig azért választottam, mert a meghatározásban az volt, hogy az író monogramja megegyezzen az enyémmel. Azonban a Vérmacska első része annyira megtetszett, hogy azonnal tovább is olvastam a második kötetet. Ezt csak ajánlani tudom, mert kortárs íróról van szó, aki példamutatóan önkritikus önmagával szemben. Emellett mindkét regényben eléggé sajátos humort és hangvételt élvezhetünk, amely nekem különösen tetszett.

A hónapot Cressida Cowell regényével zártam, amely az Így neveld a sárkányodat c. sorozat legújabb része volt. Hablaty története most sem okozott csalódást, sőt kellemesen szórakoztam. Az írónő minden egyes regényét egy meghatározott sémára írja, de mégsem válnak unalmassá. Ez egy olyan érdeme, amelyre sokan irigyek lehetnek. A története pedig most is épp annyira izgalmas, mint a korábbiak esetén volt.

A hónap könyve pedig számomra Suzanne Collins Az éhezők viadala c. regénye volt. Miért? Mert régen olvastam annyira aktuális társadalomkritikát, mint amilyen ez is. Annak ellenére, hogy már a filmnek köszönhetően ismertem a történetet, annyira magával ragadott, hogy hetek elteltével is gondolkodom az olvasottakon. Érdekes történetet írt a szerző, amelyet hamarosan folytatni is fogok. Van egy olyan érzésem, hogy nem fogok csalódni.