Hirtelen ötlettől vezérelve, úgy döntöttem, hogy elkezdem a hónap könyve bejegyzéseimet. Ez a bejegyzés leginkább egy plusz ajánló lesz egy olyan kötethez, amelyet a hónapban olvastam. Mindig azt fogom nézni, hogy melyik hónapban fejeztem be, és nem pedig, hogy mikor kezdtem el. Nem lesz semmiféle műfaji, nyelvi vagy terjedelmi meghatározás, csak is az alapján fogok dönteni, hogy a hónapban olvasott könyvek közül melyik volt a legnagyobb hatással rám. Leginkább az lesz mérvadó, hogy melyik könyv volt az, amelyik leginkább befolyásolt engem, és az elolvasását követően is sokat gondolkodtam a témában.

Terveim szerint minden hónap utolsó, vagy a következő hónap első napján fogok jelentkezni. Természetesen előfordulhatnak kisebb – nagyobb csúszások, hiszen bármi közbejöhet, de mindig próbálom majd betartani ezt a határidőt. Igazából az egésszel az a tervem, hogy a recenziómon kívül is népszerűsítsem az adott könyvet. Mindezek mellett az év végén pedig majd ki akarom választani azt év könyvét, amely aközül a 12 közül fog kikerülni, amelyek a hónap könyvei voltak. Még én magam sem tudom, hogy mi mindent fogok olvasni, de biztosan lesz választék.

Az idei hónap nem indult számomra a legfényesebben, és kezdetben döcögősen is olvastam. Sok mindenhez nem volt kedvem, azonban mint mindig egy – két jó könyv azonnal visszaadta a lelkesedésemet. Januárban összesen öt könyvet fejeztem be. Ezek a következőek voltak:

• Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
• Csernus Imre: A kiút
• Agota Kristof: Tegnap – A Szörny
• Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
• Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Nem túl sok könyv, de egészen élveztem mindegyiket. Talán csak Ransom Riggs kötetével haladtam lassabban a többihez képest. A hónapban pedig számomra Lisa Genova Megmaradt Alice-nek c. könyve volt az abszolút nyertes. Bár ezt olvastam legutoljára, mégis ez volt a legnagyobb hatással rám. Az Egy különc srác feljegyzései c. kötetet is nagyon élveztem, hiszen Charlie karakterével könnyen tudtam azonosulni, illetve Csernus Imre is sok mindenre rádöbbentett a könyvével, azonban Lisa Genova valami jobbat alkotott. Első kötetnek kitűnő a regény, és Alice karaktere is nagyon valóságszerűre sikeredett. Mégis mi a legjobb ebben a könyvben? Talán az, hogy valami olyasmire hívja fel a figyelmet, amivel nem foglalkozunk. Akkor, hogyha valaki beteg, vagy valami rossz történik az életében, akkor azonnal elkezdenek sajnálkozni felette az emberek, és felajánlják a segítségüket. Mindezek ellenére a legtöbbekre nem lehet igazán számítani, és inkább csak illemből teszik azt, amit. Alice szintén ezzel találkozott a munkahelyén akkor, amikor elmondta, hogy korai Alzheimer kórral diagnosztizálták. Akivel találkozott, mindenki felajánlotta a segítségét, de utána mégis elkerülték. A regény felhívja arra a figyelmet, hogy milyen az, amikor mindent fokozatosan elveszítünk, és milyen másnak lenni. Hogyan viszonyulnak az embere a betegekhez legyen az ismerős vagy ismeretlen.

Amióta elolvastam ezt a könyvet, minden nap eszembe jut, hogy mennyire kegyetlen egy betegség az Alzheimer, és várom a filmváltozatot is. Nagyszerűre sikeredett az előzetes, hiszen kitűnően válogatták össze a színészeket, és azt hiszem, hogy a film vissza fogja tudni adni azt a hangulatot, amit a könyv is. Ez a regény nem happy end, és nem fogunk rajta nevetni sen. Ennek a kötetnek igazi mondanivalója van az élettel kapcsolatban, és eléggé hangulatgyilkos tud lenni. Azt hiszem, hogy mindig is szükség van ilyen könyvekre, hiszen nem lehet folyton csak olyan történeteket olvasni, aminek a végén minden rendben lesz. Az élet ugyanis nem ilyen, és Alice is megtapasztalta ezt: Soha sem fog felépülni, hiszen a betegsége gyógyíthatatlan. De éppen ezért ad valamivel nagyobb pluszt ez a könyv, mint a többi azok közül, amit januárban olvastam. A hónap könyve tehát Lisa Genova Megmaradt Alice-nek c. kötete. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe.