Régen volt már olyan hónap, hogy hét könyvet is el tudtam olvasni. Azonban ehhez hozzátartozik az is, hogy a hétből három regény is mindössze 100 oldal körüli volt. A Spiderwick – krónikákat a hónapban kezdtem el, és az utolsó két kötet is elolvastam, de azok már átcsúsztak márciusra. Ezeket majd a héten, illetve lehet a jövő héten fogom megírni. Valójában már a februári hónapom is elég zsúfolt volt, ami a tanulást illeti, de még több időm jutott olvasásra és a blogra, mint korábban. Talán most márciusban nem igazán leszek aktív, de majd próbálok minél többször jelentkezni.

Nem szeretnék most túl sok mindent előre vetíteni a hónapra annak ellenére, hogy több bejegyzés is tervben van. Már kissé kezd unalmassá válni az, hogy folyton az időre hivatkozom. Ami biztos az az, hogy írni fogok még a Spiderwick krónikák utolsó két kötetéről, illetve az Éhezők viadalának a befejező részéről is. Tervben van egy újabb filmes bejegyzés is, de ez még nagyon képlékeny. Így emiatt nem is nevezem meg a filmet. Mindezek mellett még Ken Kesey klasszikusát, a Száll a kakukk fészkére c. kötetéről szeretnék írni a hónapban. Ez a regény már régóta tervben van, de eddig valahogy mégsem olvastam el. Talán majd most.

Az elmúlt egy hónapban tehát hét regényt olvastam. Ezek között volt komolyabb hangvételű, és sokkal szórakoztatóbb, vidámabb is. Azonban talán most mégsem voltak annyira vegyesek a regények műfajai, mint amilyenek szoktak lenni:

• Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
• Suzanne Collins: Futótűz
• Tony DiTerlizzi – Holly Black: Manók könyve
• Tony DiTerlizzi – Holly Black: A varázskő
• Tony DiTerlizzi – Holly Black: Lucinda’s secret
• Sonya Hartnett: The Children of the King
• George Orwell: Állatfarm

Most nem fogom sokáig húzni, hogy melyik volt számomra a legizgalmasabb könyv a hónapban. Ez ugyanis februárban gyorsan eldőlt, mert elsején kezdtem el olvasni Péterfy-Novák Éva visszaemlékezését, amely nagyon magával ragadott. Elgondolkodtató regény, amely a való életről szól. Nem teljes happy end, és tényleg azt mutatja be, hogy az élet időnként szívás. Azonban mégis fel lehet fogni pozitívan is a dolgokat, és meg kell látni a rosszban is a jót, mert sokszor csak így lehet túlélni. Mindezek miatt ez lett számomra februárban a legmeghatározóbb olvasmány, amely után már akkor éreztem, hogy nem igazán lesz jobb.

Ahogy szoktam, most is írok az összes többi olvasmányomról egy – egy rövid ajánlót. Az Éhezők viadalának a második kötete szintén érdekes volt. Kissé úgy éreztem, hogy a filmmel ellentétben most nagyobb hangsúlyt kapott a forradalom előkészülete, illetve Panemben érezhető hangulat, mint maga a viadal rész. Az első kötet pont az ellenkezője volt, de én valójában ezt sem éreztem problémának. Tegnap kezdtem el olvasni a befejező kötet, amely már most is épp olyan olvasmányos, mint a korábbi kötetek voltak.

A Spiderwick krónikák első három kötetéről egybefüggően írok, mert nem szeretném külön – külön részenként nézni. Valójában az egész sorozatot egyben lehet nézni, és azért írok minden egyes könyvről külön bejegyzést, mert úgy hiszem, hogy minden egyes könyv megérdemel egy bejegyzést. Itt azonban most összegzek. Egy nagyszerű történetről van szó, amely egyszerre varázslatos és szórakoztató. Gyakran mosolyt csal az arcunkra, de megvan a történet maga komolysága is. Gyerekeknek szól, így egyszerű a cselekménye, de mégis nagyon olvasmányos. Minden egyes kötet olvastatta magát.

A hónapban kissé csalódás volt számomra Sonya Hartnett The Children of the King c. regénye. Valójában nem emlékszem arra, hogy valaha írtam – e ennyire negatívan egy könyvről. Nem hiszem, de nem vagyok benne biztos. Azonban itt inkább azt gondoltam problémának, hogy kissé félrevezetettnek éreztem magam, miután elkezdtem olvasni. A fülszöveg ugyanis teljesen más benyomást keltett bennem.

Végezetül pedig Orwell Állatfarm c. regényét ajánlom. Ez nem éppen egy könnyed olvasmány, de mégis kitűnő regény. A tanulmányaim miatt kellett olvasnom, de már régóta terveztem az újraolvasást. Most is ugyanannyira jó, mint amilyen korábban is volt. Orwell kitűnően alkalmazta a történelmi párhuzamot, és nagyon alaposan kidolgozta a történelmi hátteret is. Az egész regényen látszik, hogy nem egy hirtelen jött ötlet vezérelte, hanem hosszas gondolkodás és munka eredménye. Ennek pedig megvan a gyümölcse, hiszen 50 évvel később még talán népszerűbb a regénye, mint amilyen volt az ő időszakában.